A világ legkülönösebb országa

763

A világ tele van szebbnél szebb, különlegesnél különlegesebb helyekkel. Némelyek viszont valamilyen szempontból olyannyira rendhagyónak számítanak, hogy az már-már hihetetlen. Ilyen hely a Sealand Hercegség is.

A második világháború idején Anglia számos tengeri őrtornyot telepített országa köré annak érdekében, hogy az ellenséges bombázókat már a szárazföld fölé érkezésük előtt meg tudják semmisíteni. A háború után a tengeri védvonal nagy részét elbontották, ám az erődrendszer legnagyobb darabjainak lerombolását elhalasztották, mivel túl költségesnek bizonyultak. Ezért maradhatott állva a Seland erődítmény is, alig 10 kilométerre az angol partoktól.
A 9×23 méter alapterületű mesterséges sziget hosszú évekig lakatlanul állt a semmi közepén. 1966-ban azonban egy angol tiszt, Paddy Bates minden előzetes egyeztetés nélkül úgy döntött, hogy ő bizony családjával együtt beköltözik az elhagyott erődbe. Egy alkalommal Bates meghívta az egyik jogász barátját ebédre az erődbe. Mint ahogy az utólag kiderült, ez az ebéd „történelmi” fontosságúnak bizonyult. A jogász ugyanis arra lett figyelmes, hogy az erőd jogilag Anglia határain kívül helyezkedik el, tehát lakatlan terület, ahol elvileg országot lehet alapítani. Bates élt is a lehetőséggel, és rövid időn belül, 1967. szeptember 2-án ki is kiáltotta a független Sealandi Hercegséget, magát pedig az új állam uralkodójává.
Az új országot, sajnálatos módon, egyetlen ország sem ismerte el. Sőt, Nagy Britannia hadihajókat küldött a térségbe, mivel az erődítményt sajátjának tekintette. Az eset végül a bíróságon kötött ki, és az ügyből az új állam került ki győztesen. Így a miniállam jogilag bebiztosította létét. Pár évvel később, 1975. szeptember 25-én a „herceg” kihirdette Sealand alkotmányát, és Angliában kinyomtatta állama első bélyegeit, illetve útleveleit, Hollandiában pedig arany és ezüst dollárjait. Bates ezenkívül közel 5000 rendszámtáblát is kiállíttatott, amit jó pénzért eladott a brit adókerülőknek.

Puccsok és trónviszályok
1978 augusztusában, miközben az uralkodócsalád Ausztriában próbálta kipihenni önmaguk feletti uralkodásuk fáradalmait, addig Alexander Achenbach német és sealandi útlevéllel rendelkező ügyvéd, aki annak idején részt vett azon a bizonyos ebéden is, ellenkormányt alakított, majd holland és német zsoldosokkal elfoglalta az 550 négyzetméternyi területű hercegséget. A fordulat kicsikarása érdekében túszként magukkal vitték Hollandiába Bates fiát, Michael régensherceget is. Az apa rögtön cselekedett. Egy gyorsan verbuvált zsoldos csoport segítségével visszafoglalta a platformot, majd ő ejtette foglyul Achenbachot és német-holland állampolgárságú fegyveres csapatát. A hazaárulással vádolt németet a herceg csak akkor volt hajlandó szabadon engedni, ha az 75 ezer német márkát befizet a „hercegség” államkasszájába. A bajba jutott ügyvéd és nemzetközi csapata az NSZK és Hollandia kormányától kért segítséget, amelyek aztán petícióban követelték az Egyesült Királyság kormányától, hogy engedje szabadon fogva tartott állampolgáraikat. London azonban az 1968-as bírósági határozatra hivatkozva, illetékesség hiányában elutasította a petíciót. Németország kénytelen volt saját diplomatát küldeni Sealandre. A „herceg” ezt a diplomáciai lépést országa bonni elismeréseként értelmezte, és szabadon engedte a fogva tartottakat.
Hazatérése után Achenbach rögtön megalapította Sealand emigráns kormányát Németországban. A miniszterelnöki teendőket azonban az ügyvéd tartós betegségére hivatkozva kis idő múlva átadta kijelölt utódjának, Johannes Seigernek, aki saját honlapján keresztül a mai napig igényt tart Sealand legitim hercegségére. Már pénzt is veretett saját és felesége arcképével.
 Az ország jelene
1999-óta az el nem ismert ország fő bevételi forrása a szigeten elhelyezett szerverek nemzetközi weblapjainak működtetése lett. Havi 1500 dollárért golyóálló betonnal védett szervert kaphatunk, amely folyamatos mikrohullámú kapcsolatban áll az angol hálózatokkal. Ezenkívül, ha pénztárcánk engedi, saját sealandi nemesi címet vagy akár sealandi személyi igazolványt is vásárolhatunk magunknak. Ezeknek az egyetlen hátránya, hogy a miniállamon kívül sehol sem ismerik el őket.

{fcomments}