Szociális segélyből nem könnyű megélni, még akkor sem, ha az ember egyedül van. A csúzai Rotinger Gáspár is, bár hivatalosan munkanélküli, mégsem telnek munka nélkül a napjai. A szükséges élelmet megtermeli magának, szomszédaival pedig kölcsönösen segítik egymást. Úgy javít nehéz helyzetén, ahogy tud.
Gáspár Keselyűsön (Mirkovacon) született, 1956-ban. Apja elhagyta a családot Gáspár két hónapos korában, így anyja, Margit egyedül nevelte őt és bátyját Sebeséren. Napszámból tartotta el a családot. Gáspár Pélmonostoron tanult autóbádogos szakmát, ez idő alatt egy pélmonostori családnál lakott, mert az utazást nem volt miből fizetnie. Autóbádogosi szakképesítését soha nem volt alkalma hasznosítani. Az iskola befejezése után besorozták katonának, Petrinján és Sziszeken szolgálta le. A katonaság után napszámosként dolgozott, répát kapált, míg föl nem vették az eblényi farmra. Ott állandó munkát kapott, juh- és marhapásztorként dolgozott. Többnyire kerékpárral utazott naponta Eblénybe, és miután lejárt a munkaideje, otthon dolgozott tovább, hogy meg tudjanak élni valahogy édesanyjával. Munkahelyén később bajba került, egy juhlopás után alaptalanul megvádolták. Az eset után kiábrándult az eblényi farmból, és nem akart többé ehhez hasonló ügybe keveredni, ezért felmondott. Ezt követően ismét napszámból kereste kenyerét édesanyjával együtt. Kevéske jövedelmüket kiegészítette Margit néni nyugdíja. Sebeséren nem volt saját házuk, így „szociális lakásban” éltek. Nehezen összekuporgatott pénzből vették meg később szerény, csúzai házacskájukat, ahol kettesben éltek. Margit néni évekkel ezelőtt meghalt, Gáspár azóta testvérével sem tartja a kapcsolatot. Így most, 57 évesen, egyedül él, munkanélküli, szomszédai segítettek neki elintézni, hogy szociális segélyben részesüljön. Nagy gond neki, hogy semmiféle közlekedési eszköz nem áll rendelkezésére, így azt is nehezen tudja megoldani, hogy havonta jelentkezzen a munkaközvetítő hivatalban, ahol munkára végképp nem számíthat.
Falun könnyebben feltalálja magát az ember
Egyetlen szerencséje, hogy faluhelyen él, ahol a szorgalmas ember munkahely és pénz nélkül is könnyebben átvészeli.
– A pár száz kunás segélyből nem tudnék megélni, ezért állatokat tenyésztek és veteményes kertet gondozok, hogy tele legyen a kamra – mondta Gáspár.
A falu másik előnye, hogy ott az ember szorosabb kapcsolatban áll a szomszédsággal. Gáspár is jó viszonyban van a szomszédaival, kölcsönösen segítenek egymásnak. Számíthat rájuk, ha élelemre van szüksége vagy éppen a takarmánynövényből fogyott ki, cserébe ő mindig, mindenhol ott van, ha szükségük van rá a szomszédoknak.
Beszélgetésünk közben előkerült egy fotóalbum is, melyben Gáspár fiatalkori fényképei arról tanúskodtak, hogy régebben a közösségi tevékenységekből is kivette a részét. Képeiből kiderül, hogy tagja volt a csúzai Önkéntes Tűzoltó Testületnek, a katonaságnál pedig őrmesteri rangot viselt.
{fcomments}
