A mostohatestvérem lett a férjem…

20

Október volt. Susogtak a kertben a falevelek, zuhogott az eső, a sötét ég őszi hangulatot árasztott. Nyers, fagyos, rideg világ. Ida édesanyját fél éve temették el. Ő különösen nehezen viselte a gondoskodó anyai szeretet hiányát, de úgy látszott, hogy az édesapja is szenved.

Az apja dolgozott, Ida középiskolás volt. Alig volt főtt étel az asztalon. A mosógép még kimosta a szennyes ruhát, de a többi munkát már nem tudták úgy elvégezni, ahogy kellett volna.

Ida az ablaknál állva a lelkében is érezte az őszi hangulatot. Arra gondolt, hogy hogyan tudott az apja alig féléves gyász után új asszonyt hozni a házhoz.

Az új „feleség” két kamasz fiút hozott magával: a tizenhét éves Rudit és a kilencéves Dávidot.

A helyzet nem volt egyszerű, bár Ida és az új feleség szinte azonnal szövetséget kötött.

Apja nem volt könnyű természet – de egyenes ember volt, a családjáért bármit megtett volna. A kamasz Rudi viszont rendesen feszegette a határokat, szóval nem volt túl jó a kapcsoltuk.  A fiú tele volt kétségekkel, féltékeny volt az anyjára, nem akart új családot, közben mindennél jobban vágyott a biztonságra. Nem akart új apát, mint ahogy Ida sem új anyát. Azt persze nem sejtette senki, hogy az új házasságnak köszönhetik majd életük nagy szerelmét.

Lassan összecsiszolódott a két család.

Amikor Ida először találkozott a tizenhét éves mostohatestvérével, eszébe sem jutott, hogy ez a sportos fiatalember fogja elrabolni a szívét.  Már az első találkozáskor vibrált köztük a levegő. Rudi első látásra beleszeretett mostohanővérébe. Csendben vártak, suttogva beszéltek, lopva szerették egymást a zegzugos családi házban. Annyira jó volt minden, csak ne múljon el, ne kelljen gondolkodni azon, hogyan tovább…

A szülők kezdték sejteni, hogy a gyerekek egymásra találtak. Az apa nehezen viselte, hogy saját háza a tudta nélkül szerelmi légyottok helyszíne lett. Úgy érezte, becsapták. A fiatalok a feleségnek könnyen elmondták, hogy szeretik egymást, az asszony örült is neki, és számára nem volt kétséges, hogy ez egy igazi szerelem a fia és a mostohalánya között. Nem foglalkozott a „mások majd mit szólnak hozzá” kérdéssel.

Ida és Rudi pedig a főiskola után együtt élt albérletben. Formálták egymást, testvérek, legjobb barátok és szeretők lettek. Közben lediplomáztak és tudták, hogy együtt szeretnének maradni. Összeházasodtak. Ekkorra már Ida apja is belátta, hogy a kezdetben hóbortnak tűnő kapcsolat igazán komoly. Elfogadta, hogy Rudi felnőtt, felelősségteljes ember, a lányát biztonságban tudhatja mellette.

Az első unoka megszületése újra összehozta a családot. Nyugalmas szép idők jöttek. A nagyszülők gyakran viccelődtek: milyen jó, hogy sikerült egy közös vér szerinti unokát összehozni. Ida pedig azzal dicsekedett, hogy így legalább nincs anyósa.

Mostohaanyja sokat segített. Vele mindent meg lehet beszélni. Most már Ida is anyának szólítja. A közös unoka még közelebb hozta egymáshoz a nagyszülőket.

Mára az egykor titokkal teli ház igazi családi fészekké vált.  

A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.