Ognjenovics Kettős Zsuzsanna zenetanárnő neve egybeforrt a horvátországi magyar kultúrával. Vidékünkön ő kapta meg először a Magyar Kultúra Lovagja címet, amellyel 2003-ban tüntették ki. A magyar kultúra napja alkalmából vele beszélgettünk.
Ognjenovics Kettős Zsuzsanna zenetanárnő évtizedek óta azért dolgozik, hogy a magyar kultúra, a magyar hagyományok ápolásának igényét belenevelje a felnövekvő generációkba. Nélküle a horvátországi magyar kulturális élet sokkal szegényebb lenne. Oktat, kórust és népi tánccsoportokat vezet, kulturális jellegű műsorokat szervez folyamatosan. Tapasztalatánál, szorgalmánál és elhivatottságánál csak a szíve nagyobb.
Gyermekkor a népdalok jegyében
Zsuzsa tanárnő zenei pályafutása gyermekkorában kezdődött. Édesanyja minden este elalvás előtt népdalokat énekelt neki. Kisgyerekként a falusi rendezvények állandó szereplője volt. Negyedik osztályos korában az akkori kopácsi tiszteletes úr, Narancsik Pál felesége, Rózsi néni a saját otthonában levő zongorához ültette, majd miután meggyőződött tehetségéről, tanítani kezdte, majd pedig arra ösztönözte, hogy zenei téren folytassa tanulmányait. Miután sikeresen befejezte a középiskolát, az 1970-es évek elején a Horvátországi Magyarok Szövetségének ösztöndíjasaként Pécsre került, a Zeneművészeti Főiskolára, ahol ének és zeneelmélet szakon fejezte be tanulmányait.
A laskói iskola biztos pont az életében
Tanulmányai végeztével mindjárt a laskói általános iskolában kapott munkát, ahol azóta is ének-zenét oktat. Mivel azt tapasztalta, hogy sok a tehetséges gyerek, megalakította a népi tánccsoportot. Énekkar már működött a tanintézményben. Szerencséjük volt, mert Pécsről kaptak segítséget a ruhák tervezésében, és az év végén már fel is léptek a táncokkal. Az iskolai elfoglaltságok mellett 1976-ban a kopácsi énekkar élére állt, majd 1978-ban Laskón is kórust alakított. A két falu közös énekkara 56 tagot számlált.
A háborús évek alatt sem tétlenkedett, a mohácsi menekültiskolában éneket tanított a magyar mellett horvát nyelven is. Összefogta a menedékes diákokat, és egy kis vidámságot vitt az életükbe.
Újra itthon
Hihetetlen akarata és a magyar kultúra iránti szeretete a háború (1997) után sem lankadt.
A visszatérés utáni években a kultúregyesületek újjáalakultak, ami a kereteik között működő kórusokra is vonatkozik.
A Zsuzsa tanárnő vezette Alfalusi Vegyes Kar tevékenysége, a különböző évfordulós és más jellegű ünnepségeken, rendezvényeken vállalt szerepe közkedveltté és nélkülözhetetlenné tette az együttest vidékünkön. Az ének mellett azonban a magyar népi tánc iránti igényeknek is eleget tudott tenni: a polgármester asszony kérésére elvállalta a csúzai fiatalok kezdeményezése nyomán alakuló népi táncegyüttes vezetését 1999-ben.
A magyar népi tánc horvátországi „nagyasszonya”
A szóban forgó csúzai népi táncegyüttes a megalakulása óta eltelt 11 esztendő alatt határon innen és túl is igencsak ismertté és népszerűvé vált. A lelkes fiatalok Ognjenovics Kettős Zsuzsanna „szárnyai” alatt fejlődtek erre a szintre. Időközben a laskói általános iskolában indult népi tánccsoport a helybéli Petőfi Sándor MKE égisze alatt is sikert sikerre halmoz. Amikor arról kérdezik, hogyan győzi mindezt, azt feleli, e nélkül el sem tudná képzelni az életét. Azt mondja, amikor odaáll a gyerekek vagy a kórus elé, akkor megváltozik körülötte minden.
A szívvel-lélekkel és nem kis tudással dolgozó tanárnőt 2003. január 22-én, a magyar kultúra napján a budapesti Stefánia palotában a Magyar Kultúra Lovagjává ütötték. Ezt az elismerést előtte még senki sem érdemelte ki Horvátországból. Immáron 36. éve oktatja és neveli az ének és a zene szeretetére a drávaszögi magyar gyerekeket, ifjúsági és felnőtt művészeti együtteseket vezet. Mindenki, akiket tanított, tanít és tanítani fog, büszkék lehetnek arra, hogy a magyar kultúra iránti szeretetet, odaadást elsősorban Zsuzsa tanárnőnek köszönhetik.
