A magyar hagyományok éltetői Vukováron

– Interjú Jakumetović Rozáliával, a Vukovári Magyarok Egyesületének elnök asszonyával

0
52

Folyamatos a munka az egyik legaktívabb magyar szervezetünknél, a Vukovári Magyarok Egyesülete háza táján. Székhelyük épül-szépül, programokat szerveznek, rendszeresen részt vesznek a környék rendezvényein. Az elmúlt időszakról és a terveikről elnök asszonyukkal beszélgettünk.

– Javában zajlik az élet a vukovári Magyarok Otthonában. Mi jellemzi az elmúlt időszakot?

– Folyamatosan modernizáljuk székházunkat, a belső és a külső tereket is. Őszintén szólva tizennégy évvel ezelőtt, amikor létrehoztuk az egyesületünket, nem is gondoltuk, hogy itt, a szórványban ilyen sokáig fenn tudjuk majd tartani. Az idén a városi vezetés segítségével az udvari filagóriában kerámialapokat raktunk le, így a kinti rendezvényeinknek is biztosított a megfelelő helyszíne. A parkolónk falát is átmeszeltük. Jövőre erre a részre egy festményt is szeretnénk készíttetni. Székházunk belső terének a padlózatát is a város segítségével újítottuk fel. 2013-ban vásároltuk meg az épületet, így a festés is már időszerű volt, ezt saját erőből végeztük el, a mennyezeti faburkolatot átlakkoztuk. Ezenkívül egy anyaországi nyertes pályázatunknak köszönhetően egy gyönyörű, hagyományos stílusú konyhát vásároltunk, amely tele van a tagok által összegyűjtött régiségekkel.

– Ahhoz képest, hogy szórványterületről van szó, az egyik legaktívabb magyar egyesületről beszélünk, hiszen rendszeresek a programok, és a látogatók is egymásnak adják a kilincset. 

– Nagyon szorgalmasak a tagtársak. Vukováron jelenleg 300 magyar él, közülük körülbelül 70-en aktívan tevékenykednek az egyesületben. Idén is már több mint tíz programot valósítottunk meg, és alig győzünk eleget tenni a meghívásoknak. A legtöbb felkérést az Őszirózsa nevű asszonykórusunk kapja, régi, hagyományos énekeket, népdalokat adunk elő. Az Ízőrző Csoportunk is aktív, magyaros ételek bemutatásával foglalkozik. Lángost sütünk, halpaprikást, gulyást, babgulyást főzünk, de a kürtőskalács készítése okozza talán számunkra a legnagyobb örömet. A város rendezvényeire is előszeretettel hívnak bennünket, és mindenki alig várja a vukovári lángost és a kürtőskalácsot. Kézimunkacsoportunk gyöngyfűzéssel, hímzéssel, slingeléssel foglalkozik. Nagyon szívesen tanítjuk meg mindezt a fiataloknak is. Van egy citerazenekarunk is, ugyan egyelőre két gyermek játszik csak ezen a hangszeren, de várjuk szeretettel az érdeklődőket. Meg kell említenem a legutóbbi harkányi kirándulásunkat is, aminek nagyon örültek a tagok, megérdemelt pihenés volt ez a fárasztó időszak után. Igyekszünk minél több ismeret- és élményszerző kirándulást szervezni nemzeti identitásunk megőrzése céljából.

– Ehhez a sok munkához hamarosan segítséget is kapnak, az anyaországi Petőfi Programon keresztül érkezik majd egy fiatal az egyesülethez. Miben tud majd segíteni önöknek?

– Eddig már négy „ciklusban” volt a segítségünkre a Petőfi Program ösztöndíjasa, nagyon meg voltunk elégedve a munkájával. Mi, a „vezérkar” tagjai is egyre idősebbek vagyunk, és az új ötletek itt, a szórványban nagyon sokat jelentenek. Ezenkívül nyelvtanulással is foglalkoztunk, ugyanis a városban sokak számára ez az egyetlen hely, ahol tanulhatják, gyakorolhatják a magyart. Elsősorban tehát a magyar nyelvoktatásban számítunk a segítségére, valamint a rendezvényszervezésben. 

– És ha már vukovári kürtőskalács, akkor meg kell említenünk a vukovári magyar bált is. Számíthatunk-e újra a híres mulatságukra?

– Nagyon jó lett volna már idén is sort keríteni rá, de jövőre, ha a járványhelyzet is megengedi, biztos, hogy megszervezzük, és nagyon örülnénk neki, ha 400-500 embert is szórakoztatni tudnánk.

A vukovári magyarok munkáját ma már városszerte ismerik és elismerik. Általuk a településen lakók képet kapnak a magyar dallamokról, táncokról és gasztronómiáról. A magyar kultúra és hagyományok lelkes ápolói azt mondják, hogy amíg élnek magyarok Vukováron, addig az egyesület is működni fog.