A leghírhedtebb hazai korrupciós botrányok

0
105

A múlt héten arról írtam, hogy a bankok hogyan próbálják meg lenyúlni a kisemberek pénzét, és saját kiadásaikat, hasznukat miként növelik azzal, hogy magasabb kamatot számolnak, illetve hogy devizaalaphoz kötik a hitelünket. Ezen a héten nézzünk utána, miért is olyan drága a gyógyszer, a kenyér vagy az áram, esetleg a vasúti jegy ebben az országban.

Nemrég találtam egy összefoglalót a legnagyobb korrupciós/sikkasztási ügyekről. Természetesen csak azokról, amelyekről ezt vagy azt kiderítettek – nagyon sokról ugyanis a nyilvánosságnak nincs tudomása.

Nincs olyan állami vállalat az országban, amelyet ne károsítottak volna meg ismert vagy ismeretlen tettesek. Minden olyan intézményről, amelynek a nevében ott a „horvát” szó (Horvát Elektromos Művek, Horvát Vasutak stb.), belekeveredett valamilyen botrányba. Óriási pénzekkel dolgozó szolgáltatókról van szó, szolgáltatásaikért elsősorban mi fizetünk rendszeresen és sokat.  Elvárnánk, hogy horribilis bevételeikkel tisztességesen gazdálkodjanak, és jogosan háborodunk föl, ha ez nem így történik.

2001-ben 1,6 millió kúnával károsították meg ismeretlen tettesek az Egészségügyi Minisztériumot. Ezért feltételezhetjük, hogy az említett minisztérium azért von meg támogatást egy gyógyszertől, mert valamiből fedeznie kell azt a hiányt, amit ismeretlen tettesek okoztak. Ezért aztán a gyógyszer drágább lesz, és mi újra kifizetjük azokat a járulékokat, amelyeket már társadalombiztosítás címén egyszer kifizettünk, vagyis kétszer fizetünk valamiért. De ilyen és hasonló dolgok miatt kell többet fizetnünk az áramért vagy a kenyérért is.

Miután Ivo Sanader távozott a miniszterelnöki posztról, aki szintén korrupciós ügyek miatt ül most vizsgálati fogságban, mintha kiszabadult volna egy szellem a palackból: egyszerre csak napvilágra kerültek az évek óta húzódó korrupciós/sikkasztási ügyek: a Horvát Vasutak 25 millió kúnával károsította meg az államot fiktív számlák kifizetésével. A Horvát Autóutak 22 millió kúnát fizetett ki alagutak meszeléséért/festéséért. A Horvát Postabank 240 millió kúnás kárt okozott hamis könyveléssel, a valódi adósságok eltitkolásával. A Horvát Elektromos Művek 603 milló kúna kárt okozott az államnak, amikor 83,3 euróban vette meg az áram megawattóráját, és 20,5 euróért adta tovább. A Đakovština vállalatnál 27 millió kúna kár keletkezett, 3000 tonna búza tűnt el nyomtalanul az állami raktárakból. És itt a Podravka-ügy is: 350-500 millió kúnás kárt okoztak azok a vezetők, akik a cég saját pénzéből próbálták meg kivásárolni, privatizálni a vállalatot. A Horvát Postabanknál 170-255 millió kúnás a hiány, készpénzhitelt nyújtott fedezet nélkül. A  MORH-ban  (Honvédelmi Minisztérium) 14 millió kúnás kár keletkezett egy drága kamionvásárlási ügylet kapcsán. Állami földek hűtlen kezelése nyomán 3 millió kúna a kár, Zaton és Bilica környékén építési telekként próbáltak eladni nem ilyen célra besorolt földterületeket.

Csak az említett tételek 1,5 milliárd kúnát tesznek ki. A kérdés csak az, a végén hol kötnek ki ezek a pénzek? Legalább egy részük visszakerül az államhoz? Vagy valakinek a magánvagyonát gyarapítják? Autót, házat, méregdrága órát vásárolnak rajtuk?

Míg Angliában egy miniszter asszony azért mondott le nemrég hivataláról, mert annak hivatalos kártyájával a férje pornófilmet töltött le a netről, vagy egy japán miniszter amiatt hagyta ott hivatalát, mert néhány kúnás adótartozása volt, addig nálunk sokkal nagyobb botrányok, csalások és egyéb, erkölcsi normákba és törvényekbe ütköző dolgok miatt sem vonnak senkit felelősségre, nem születnek ítéletek, vagy nem találják a felelősöket. És ez csak a jéghegy csúcsa, biztosak lehetünk abban, hogy számos törvénytelenség még felderítetlen, és fogunk mi még csodálkozni. Vagy már semmin sem tudunk meglepődni?