A várdaróci Stefanec Melitta és férje, Tomislav azt mondják, egyáltalán nem bánták meg, hogy lányaikat, a 13 éves Petrát és a 12 éves Karlát magyar iskolába íratták. Szerintük az érvényesülés nem attól függ, hogy milyen iskolába jár a gyerek, hanem képességeik a döntők, valamint az is, hogy a gyerek egy egészséges környezetben szerezze meg az alaptudást.
A várdaróci Stefanec Melitta vegyes házasságban született, így otthon mindig horvátul beszéltek, de apai nagymamájától megtanult magyarul. Az általános iskola első hat osztályát a bellyei horvát tannyelvű iskolában végezte, majd a 91-es háború miatt Eszéken folytatta. Azt mondja, számára nagyon nehéz időszak volt az iskolakezdés: várdaróci társai között, akik magyar iskolába jártak, kívülállónak érezte magát, a bellyeiek között pedig csak utazó diák maradt. Többek között saját tapasztalatai miatt is döntött úgy, hogy lányait a helyi magyar óvodába, majd általános iskolába íratja. Ebben a döntésében férje, Tomislav is, aki horvát nemzetiségű, támogatta.
– Mivel itthon csak horvátul beszélünk a gyerekekkel, és az én magyar tudásom is eléggé megkopott már, úgy döntöttünk, a lányok mindenképp magyar óvodába fognak járni. Mert fontosnak tartottuk, hogy a magyar nyelvet is megtanulják. Szerintem nagyon jól döntöttünk, a gyerekek nagyon hamar elsajátították a magyart. Persze az iskolakezdéskor voltak kétségeink, de a tanítónő biztosított róla, hogy átsegíti Petrát, a nagyobb lányunkat a kezdeti nehézségeken, meg egy kicsit az is közrejátszott a saját tapasztalatomon túl, hogy ebben az időben kezembe került egy felmérési eredmény, amely a közeli horvát iskolákat több szempontból is leminősítette. Mivel idősebbik lányunk részben mozgáskorlátozott, semmiképpen sem szerettük volna kitenni bármilyen atrocitásnak, emiatt is választottuk a kisebb létszámú, barátságosabb környezetet, ahol nem bántják másságáért, és ahol be tud illeszkedni – meséli Melitta.
Petra után Karlát is a várdaróci magyar iskolába íratták. A tervük az volt, hogy csak az első négy osztályt végzik el majd magyar iskolában a lányok, de belátták, hogy mennyivel többet kapnak a gyerekeik, ha két nyelvet, két kultúrát sajátítanak el. A tanulással sem volt gondjuk, a tanítónők, ahogy ígérték, mindent megtettek a felzárkózásukért.
– Azt hiszem, mindezt nem kapták volna meg egy harmincfős horvát osztályban. A négy osztályt így nyugodt, családias légkörben végezték el – mondja Melitta.
Jelenleg mindkét lány Laskóra jár, egyikük 6. osztályos, a másik pedig ötödikes. A lányok első osztályos koruk óta – a magyar és a horvát mellett – angolt és németet is tanulnak, ötéves koruk óta táncolnak a helyi magyar népi táncegyüttesben.
A „jobban érvényesül, ha horvát iskolába jár” tömeghisztériáról is megvan a véleménye Melittának. Szerinte minden magyar közösségben élő ember felháborodik azon, ha valaki azt mondja, ha Horvátországban él, horvát iskolába kell járjon a gyerek, mert csak így tud érvényesülni.
– Miért érvényesülne jobban, ez különben is a gyerek képességeitől és habitusától függ. Sokszor vitáztam már emiatt, és ilyenkor érvként a gyerekeim bizonyítványát szoktam az orruk alá dörgölni. Karla színötös tanuló, amire nagyon büszke vagyok, és szerintem a továbbtanulással sem lesz gondja. Több olyan ismerősöm is van, akik magyar iskolába jártak, aztán meg a horvát középiskolában is kitűnővel érettségiztek, és a két nyelv ismeretéből a munkahelykereséskor is előnyük származott – szerintem ennél jobb példa nincs is arra, hogy ki az, aki jobban érvényesül. Nagyon fontos, hogy az én családom és a férjem családja is támogat minket elhatározásunkban, és helyesli azt, hogy gyerekeink magyar iskolába járnak, e nélkül talán nem is működhetne a dolog – véli Melitta.
Melitta jelenleg harmadik gyerekével van otthon, a 19 hónapos Bornával, akit nővérei tanítanak magyarra, a kicsi pedig élvezettel hallgatja a sok magyar versikét, mondókát, dalt, amelyeket még óvodás éveik alatt tanultak.
{fcomments}
