A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége április 6-án, Pélmonostoron ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját. Az ünnepi rendezvényen a magas rangú magyar és horvát közjogi méltóságok mellett több Kárpát-medencei ismert magyar személyiség is köszöntőt mondott, hangsúlyozva, hogy a szervezetben áldozatos munkát végeztek a nemzeti megmaradás érdekében.
Miután az Alfalusi Vegyes Kar előadásában elhangzottak a himnuszok, Jakab Sándor, a HMDK elnöke üdvözölte az ünnepség mintegy száz résztvevőjét, elsősorban a szervezet huszonkét tagszervezetének és húsz település alapszervezetének a képviselőit, valamint természetesen a több mint 30 vendéget, köztük állami, megyei szintű tisztségviselőket, a partnerszervezetek vezetőit.
Az ünnepség díszvendége dr. Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke volt. Köszöntőjében többek között kiemelte, hogy a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége azért jött létre, hogy az emberiség részére megtartsa a magyar nemzetnek azt a közösségét, amely Horvátországban él, és tették ezt akkor is, ha személyes áldozatokat kellett hozni, ha nemcsak saját idejüket, energiájukat, de a pénzüket is fel kellett áldozni. Tették akkor is, ha nem lehetett megtenni azt, amit kellett, csak azt, amit lehetett.
A horvát szábor alelnöke, Milorad Batinić beszédében azt mondta, hogy a HMDK munkája ismert és elismert, és a programjait a jövőben is támogatni fogják. A kerek évfordulót ünneplő magyar közösséget levélben üdvözölte Ivo Josipović horvát köztársasági elnök, Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, Szili Katalin, a magyar Országgyűlés korábbi elnöke és Tőkés László, az Európai Parlament képviselője is.
Jakab Sándor, a HMDK elnöke beszédét azzal indította, hogy a vendégek soraiban helyet foglaló felvidéki barátja, Duray Miklós kérdezte meg tőle, miért csak 1993-tól datálják a szervezet létrejöttét, hiszen a rendszerváltás első pillanatától együttműködnek. Ezt úgy magyarázta, hogy a hivatalos bejegyzésre három évet kellett várniuk, mindenekelőtt a közbejött háború, valamint azon hiábavaló igyekezetük miatt, hogy a „megörökölt” Horvátországi Magyarok Szövetségét (HMSZ) újjáalakítva, annak keretei között vegyék fel a küzdelmet a történelmi kihívásokkal.
Így a VMDK mintájára, csak 1993 tavaszán alakult meg a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége. Horvátországot 1992. január 15-én ismerték el nemzetközileg, a horvátországi magyarok képviselői már másnap támogatásukról biztosították az ország vezetőit, hangsúlyozta a HMDK elnöke, és jelképesnek tartja, hogy a magyar Országgyűlés előbb szavazott Horvátország eu-s ratifikációjáról, mint a horvát szábor. Ezután összefoglalta az elmúlt húsz év legfontosabb eredményeit. Kiemelve a jó dolgokat, azt mondta, hogy most nem a problémákról, hanem azokról az eredményekről kell beszélni, amelyekre ma is büszkék lehetünk, így arra, hogy még a legnehezebb időszakokban is sikerült helytállni, újjászervezni a közművelődést, az oktatást és a hitéletet.
Több köszöntőben is elhangzott, hogy létszámában ugyan kicsi, de lelkierejét tekintve jelentős a horvátországi magyar közösség, mindezzel arra utalva, hogy a kilencvenes évek elején, a háború idején a szó szoros értelmében a túlélésért kellett küzdenie, majd újjáépítenie a háborúban lerombolt intézményeket, kapcsolatokat.
Tiffán Zsolt, Baranya Megye Önkormányzatának az elnöke, parlamenti képviselő arra helyezte a hangsúlyt köszöntőjében, hogy a Baranya megyei magyarokat a határ mindkét oldalán a folyók nem szétválasztják, hanem valóban összekötik. Fontos állomásnak nevezte a háború idején megszervezett segítségnyújtást az Eszék-Baranyából menekülőknek, majd a közös imát a nemzetért 2004. december 5-én, a népszavazás napján a kopácsi templomban, valamint az állampolgársági eskütételek felemelő pillanatait.
Potápi Árpád, a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke szerint a baranyai magyarok a „kapu őrzői”. Elmondta, hogy a közéleti kapcsolatok, számos közös élmény mellett számára az is nagyon fontos, hogy a HMDK egyidős az ő kislányával, aki immár szintén felnőttkorba lépett.
Kovácsné Bodor Erika Mohács alpolgármestereként a város és a horvátországi nemzeti közösség egyik emlékezetes eseményét idézte fel: 2011. március 12-én Mohácson a Kárpát-medencei magyarok közül a horvátországiak tehették le elsőként magyar állampolgári esküjüket.
A pélmonostori ünnepség során többször elhangzott, milyen mély nyomokat hagyott ez a politikai döntéshozókban és a jogukkal élő külhoni magyarokban is. Igazolja, hogy Horvátországban a kettős állampolgárság elfogadott intézmény, a HMDK pedig példát mutatott az egész nemzetnek azzal, hogy néhány hét alatt megszervezték az állampolgárság kérelmezését, a gyors döntés után az ünnepélyes eskütétel is nagy nyilvánosságot kapott.
Dr. Bokor Béla, a Pécs városában működő Határon Túli Magyarságért Alapítvány elnöke a nemzeti összefogás több jó példájára is rámutatott. Az alapítvány tavaly ülte megalakulásának 20. évfordulóját, és míg kezdetben a háború borzalmainak enyhítése, ma a kulturális kapcsolatok, az anyanyelv ápolása az alapítvány feladata, kezdettől fogva kiemelten segítik a horvátországi magyarokat, és elképzelhetetlen lenne társadalmi, kulturális, szakmai fórum az alapítvány szervezésében az Eszék-Baranya megyei résztvevők, kulturális csoportok nélkül.
Csóti György parlamenti képviselő, Magyarország korábbi zágrábi nagykövete a magyar nemzeti közösség megtartása érdekében az autonómia-törekvések kiteljesedését, a személyes ellentéteken való felülemelkedést sürgette. Kiemelte, hogy Horvátországban a kisebbségekhez a többségi nemzet pozitívan viszonyul, és adott a törvényi háttér, ezt azonban tartalommal, konkrét programokkal kell megtölteni.
A HMDK ünnepi közgyűlését több horvát vendég is megtisztelte, akik valamennyien nagyra értékelték Magyarország segítségét a háborús években és az euroatlanti integráció folyamatában, méltatták a horvát és a magyar nemzet békés egymás mellett élését, a szülőföldhöz való ragaszkodását. Az ünnepségen a szábor alelnöke mellett Eszék Baranya megye alelnöke, Pélmonostor polgármestere, a Városi Tanács elnöke és a zágrábi Kisebbségi Tanács alelnöke is köszöntőt mondott.
Nikola Mak, a Kisebbségi Tanács alelnöke szerint nagy és nemes tetteket vitt végbe a HMDK, mindezt az is bizonyítja, hogy sikerült nekik megőrizniük és ápolniuk a rendkívül gazdag magyar kultúrát. Mint ahogy eddig is, a jövőben is a Kisebbségi Tanács anyagi támogatásáról biztosította a szervezetet.
Kruno Pandžić, Eszék-Baranya megye Közgyűlésének elnöke úgy értékelte, a HMDK öregbíti a megye jó hírnevét, és biztosította a szervezet vezetőit, hogy a gazdasági válság ellenére kulturális és turisztikai tevékenységére a továbbiakban is biztosítják az anyagi támogatást.
Ivan Doboš, Pélmonostor polgármestere párhuzamot vont 1956 és 1991 között, amikor mindkét nép szolidaritását fejezte ki a másik iránt, és segítették egymás szabadságharcát.
Dr. Davorin Bubalovic, Pélmonostor Városi Tanácsának az elnöke azt emelte ki, hogy 1991-ben Antall József kormánya döntött arról, hogy Magyarország támogatja a horvát nemzet függetlenségi harcát, erre a város lakóit ma a róla elnevezett utca emlékezteti. Hozzátette: Horvátországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását pedig most egy másik magyar miniszterelnök, Orbán Viktor segítette hatékonyan, ez is mutatja, hogy a horvátok és a magyarok közti hidak olyan szélesek, mint a látóhatár.
Ezután a határon túli magyar szervezetek vezetői szólaltak fel. Az évfordulós ünnepség alkalmat teremtett a Kárpát-medencei magyar vezetők eszmecseréjére is, így mintha a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán szólaltak volna meg, ki-ki elmondta, mit tart legfontosabbnak a nemzetpolitikában.
Pásztor István, a Vajdasági Magyarok Szövetsége, egyben a vajdasági tartományi közgyűlés elnöke azt emelte ki, hogy a horvátországi magyarok sikere közös Kárpát-medencei siker, hiszen sikerült a szülőföldjüket újra belakni, élettel megtölteni. „A nemzet érdekében szót kell egymással értenünk nekünk, magyaroknak, és meg kell győznünk a többségi nemzet tagjait, hogy a mi gyarapodásunk az ő érdekük is” – mondta Pásztor.
Berényi József, a felvidéki Magyar Közösség Pártjának elnöke sokunk gondolatának adott hangot, amikor nagyra értékelte, hogy a HMDK ünnepségét magas rangú horvát politikusok, állami, megyei és helyi vezetők is megtisztelték; szerinte ez a szlovákiai magyarok rendezvényein még közel sem vált megszokott gyakorlattá. A horvát vendégeknek címezte azt a gondolatot, hogy Trianon előtt a többnyelvűség az egész Közép-Európában természetes volt, mára úgy tűnik, csak a kisebbségi sorban élő magyarok maradtak közép-európaiak, akik több nyelvet beszélnek, a szlovákiai magyarok például valamennyi szláv nyelvet megértik. Zrínyi Miklóst említette, aki magyar nyelven vált íróvá, latinul levelezett a hivatalosságokkal, horvátul birtokainak a lakosaival, és olaszul, ha a szívét egy hölgy rabul ejtette. Beszédében végül megköszönte Jakab Sándornak, hogy a felvidéki magyarok életében bekövetkező fontosabb események kapcsán őt rendszeresen fel is hívja, ami rendkívül jól esik neki.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke is köszöntötte a HMDK megalakulásának évfordulóját, és elmondta, hogy a romániai magyarok 1991-ben egy nyilatkozatban üdvözölték a horvátok függetlenségi törekvését. Ezt ma is történelmi tettként értékeli, amivel az önrendelkezés eszméjét támogatták. Jakab Sándornak Erdélyhez fűződő viszonyát egy szívmelengető történettel mutatta be: az Erdélyi Magyar Néppárt alakuló ülésén Jakab Sándor a köszöntőjét azzal kezdte, hogy amikor kicsi volt, székely szeretett volna lenni. Ez a mondat Pélmonostoron is osztatlan sikert aratott. Toró T. Tibor egy székely zászlót adott át Jakab Sándornak azzal a megjegyzéssel, hogy nem csupán a székelyek, hanem a horvátországi magyarok is végvári harcosoknak tekinthetők.
Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, Zsoldos Ferenc, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács alelnöke és az ülés vezetését átvevő Andócsi János, a HMDK alelnöke a fiatalabb nemzedékek képviseletében szólaltak meg, és mindhárman arról számoltak be, hogy budapesti tanulmányaik idején is világos volt számukra, hogy szülőföldjük gyarapítása mindennél fontosabb, ezért hazatértek. Ma a határon túli magyarok szervezetében egyre többen jutnak szóhoz és feladathoz a Márton Áron Szakkollégium egykori hallgatói, a Magyar Ifjúsági Konferencia, vagy ahogy Sándor Krisztina fogalmazott, a fiatal MÁÉRT alapítói és működtetői.
Ezután a vajdasági vendégek következtek. Többször elhangzott, hogy a HMDK valójában a VMDK-ban gyökerezik, ezért ők a szoros együttműködés, együttgondolkodás elmélyítését szorgalmazták, a több évtizedes barátság, egymás problémáinak alapos ismerete okán.
Csorba Béla, a VMDP elnöke így fogalmazott: „Micsoda évtizedek voltak! A szövetségi jugoszláv államban kezdtük a magyar szabadságharcot, majd Milošević gonosz terveivel hadat üzent nemcsak Horvátországnak, a baranyai magyaroknak, hanem a vajdasági magyaroknak is. A horvátországi magyarság a horvát testvérek mellett harcolt a szülőföldjéért, a vajdasági magyarokat pedig ellenük a harctérre küldték ágyútölteléknek.” A történelmi VMDK alapítójaként felidézte, hogy a magyarok az első pillanattól a háborúellenes mozgalom élére álltak. Úgy látja, a HMDK sok tekintetben révbe ért, a vajdasági magyarok szabadságharca azonban nem ért véget, mert a kisebbségi autonómiát nem vívták ki. Figyelmeztetett arra, hogy a koszovói eseményekkel új esély nyílik arra, hogy a koszovói szerbek jogainak rendezésével egy időben a vajdasági magyarok is sürgősen a szerb hatalom asztalára tegyenek egy közösen, valamennyi vajdasági magyar szervezet által megfogalmazott javaslatot.
Csonka Áron a VMDK és a HMDK soraiban tevékenykedő fiatalok együttműködését, szorosabb kapcsolattartását sürgette.
Ágoston András, a történelmi VMDK alapítója arról beszélt, a nemzeti együttműködés rendszerének legjelentősebb eleme a magyar állampolgárságra vonatkozó törvény elfogadása és alkalmazása. Emlékeztetett arra, hogy éppen a vajdasági és a horvátországi magyarok javaslatai nyomán került be a köztudatba a kettős állampolgárság elnevezés, a VMDP egyik politikai dokumentumában fogalmazták meg az igényt, és sürgették kitartóan. Abban bízik, hogy az autonómia-törekvéseket is sikerre viszi a magyar közösség az Orbán-kormány támogatásával.
Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke beszélt az 1969-től datálódó barátságról, ami Jakab Sándorhoz, Pasza Árpádhoz, a HMDK alapítóihoz fűzi. Baranyát második szülőföldjeként szereti. A horvát vendégek felé fordulva elmondta, Szabadka mindaddig európai városnak, a szecesszió fővárosának számított, amíg az ott élő magyarok és horvátok összefogtak, ennek a helyreállításához kérte a horvát politikusok befolyásának latba vetését, mert a szabadkai horvátok egy ideje elfordultak a magyaroktól.
Az ünnepségen közösségi elismerések átadására is sor került. Az Ács Gedeon-díjat a HMDK alapította, és most harmadik alkalommal osztották ki. A Laskón született 90 éves Ádám Jenő kapta közéleti szerepvállalásáért, az ének-zenei hagyományok ápolásáért az egyik díjat, a másikat posztumusz adományozták Major Istvánnak, a pélmonostori magyar középiskola néhai igazgatójának.
A hangulatot színvonalas, pergő kultúrműsor tette még emelkedettebbé, az Alfalusi Vegyes Kar, a Kopácsi Alkalmi Zenekar, Varga Tímea énekmondó és a „Csárdás” népi tánccsoport mutatkozott be a vendégeknek. Jakab Sándor zárszavával, a Szózattal és a Székely himnusszal ért véget a HMDK megalakulásának 20. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepség.
Kövér László házelnök köszöntője!
Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes köszöntője!
Szili Katalin, a magyar Országgyűlés korábbi elnökének köszöntője!
{fcomments}
