A világ minden pontján ezekben a napokban alkalmi műsorokkal, koszorúzással emlékeztek a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményére, az 1956-os forradalomra és szabadságharcra. Zágrábban ünnepi fogadásra és kiállításmegnyitóra került sor. A történelmi esemény előtti tisztelgés jeleként idén is felvonták a forradalmi lyukas zászlót Eszék főterén, a Hermann-villánál pedig koszorúkat helyeztek el a magyar forradalom menekültjeinek otthont adott épületen lévő emléktáblánál.
Ünnepi fogadás és kiállításmegnyitó Zágrábban
A zágrábi magyar nagykövetség szervezésében az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából a Klovićevi dvori Galériában Eszmény és valóság: A magyar festészet első aranykora és a modern horvát művészet kezdetei című kiállítást nyitották meg. A történelem során először érkeztek Zágrábba a legértékesebb magyar nemzeti műalkotások.
A több mint ezer éve szomszédos nemzetek egymás iránti tiszteletét és barátságát méltatta Zsigó Róbert, a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes beszédében. Elmondta, hogy Magyarország és Horvátország nyolc évszázados államközösségének, a két nemzet évezredes közös múltjának olyan gazdag kulturális öröksége van, amit külön-külön és közösen is érdemes megmutatni a nagyvilágnak.
Nina Obuljen Koržinek horvát kulturális miniszter kiemelte, hogy a kiállítás ünnepélyes megnyitójával megerősítik elkötelezettségüket a két baráti ország kulturális együttműködése iránt, és tovább gazdagítják a közös kulturális rendezvények és projektek hosszú sorát.
„Ez egyben lehetőség a horvát-magyar történelmi kapcsolatok átértékelésére és annak bemutatására, hogy a nyelvi különbségek és a múlt politikai zűrzavarai ellenére is a mai napig folyamatos a két nemzet kulturális és művészeti együttműködése, ami maradandó értékeket alkot” – fogalmazott a tárcavezető.
Az ünnepi fogadásra és a kiállítás-megnyitóra horvátországi magyar szervezetek, intézmények képviselői, más országok külképviseletének a vezetői és horvát politikusok kaptak meghívót, akik között ott volt Jankovics Róbert parlamenti képviselő, Varga Tibor, a zágrábi Kisebbségi Tanács elnöke, Csapó Nándor, a horvát Tudományos és Oktatási Minisztérium nemzetiségi igazgatóságának vezetője, valamint Palizs-Tóth Hajnalka, az Economica Hungarica Alapítvány (Eszék) igazgatónője is.
A tárlaton, amely négy hónapig lesz látható Zágrábban, lehetőség nyílik megcsodálni a 19. századi magyar festészet mintegy 80 remekművét, köztük Munkácsy Mihály alkotásait is.
Zászlófelvonás és koszorúzás Eszéken
Október 23-án, az 56-os kommunistaellenes forradalom kitörésének a 68. évfordulóján Magyarország eszéki főkonzulátusa az eszék-rétfalusi Népkör Magyar Kultúregyesülettel közösen szervezett megemlékezést.
Az 1956-os forradalom ikonikus jelképe a forradalmi lyukas zászló, amit Magyarország eszéki főkonzulátusának a kezdeményezésére évek óta felvonnak Eszéken, és Horvátország több településén is kitűzik a kultúrotthonokra, székházakra.
Az idei ünnepség is az Ante Starčević téren, Eszék főterén kezdődött zászlófelvonással.
Az esemény szónokai az 56-os történések jelentőségéről beszéltek, kiemelve a két nemzet szoros barátságát, az emlékezés fontosságát.
„Közös felelősségünk megőrizni ’56 tüzét, átadni gyermekeinknek, unokáinknak mindazt, amit jelentett az a 12 nap, amit jelentett a szabadság akkor, s amit jelent ma is. Közös felelősségünk, hogy addig meséljünk, emlékezzünk és emlékeztessünk, amíg megtehetjük, és amíg van, aki meghallgatja. Magyarként erkölcsi kötelességünk, hogy ébren tartsuk és ápoljuk a forradalom emlékét, hogy hálával emlékezzünk a hősökre és azokra, akik vállalták a mártírsorsot!” – mondta beszédében Bíró Norbert, a Somogy Vármegyei Közgyűlés elnöke.
Az eseményen beszédet mondott még Vladimir Ham, Eszék város polgármesterének küldöttje és Jankovics Róbert, a HMDK elnöke, akik hangsúlyozták, hogy a két ország közötti barátság a mai napig tart, és több jelentős gesztusban is megmutatkozik/megmutatkozott, de ilyen a két ország példaértékű viszonyulása a horvátországi magyar és a magyarországi horvát kisebbséghez.
Az ünnepi beszédek után a megemlékezés a forradalom menekültjeinek ideiglenes szállásául szolgált Hermann Paulina-villánál folytatódott, az ott levő emléktábla előtt, melyet Budapest és Eszék önkormányzata állíttatott 1998-ban.
Magdó János eszéki magyar főkonzul beszédében az 1956 novemberében Magyarországról menekülők helyzetét mutatta be, és méltatta a horvát és magyar nép baráti kapcsolatát, amit az 1956-os események tovább erősítettek.
„Nem véletlen, hogy Magyarország és a magyar polgárok az 1990-es évek délszláv háborús eseményei időszakában azonnal és önzetlenül viszonozták azt a segítséget és vendégszeretet, amit az 1956-os magyar menekültek Horvátországban kaptak, menedéket nyújtva a hozzánk menekülők tízezreinek, akik közül néhányan talán most is itt ünnepelnek velünk” – mondta a főkonzul. Az egybegyűltekhez szólt Radomir Čvarković, Eszék-Baranya megye zsupánhelyettese is. Majd sorra helyezték el koszorúikat az önkormányzatok, a szervezetek, az intézmények képviselői az emléktáblánál.
Lapzártánk után további helyszíneken is tartottak magyar szervezeteink megemlékezéseket.
