A Csingi-lingi csárda a vidék egyik nemzetközileg is híres, emblematikus vendéglője volt, ahová az utazók kötelező jelleggel mindig betértek. Idilli természeti környezetben, a Dráva holtágának partján állt. Jó konyhája és kitűnő tamburazenekara vonzotta a közeli Eszék lakóit – és turistáit -, akik gyakran ruccantak ki ide. A csárdának a privatizáció után több tulajdonosa is volt, akik csak az épület romjait takarították el, majd többször tervezték újbóli megépítését, ami hosszú ideig csak terv maradt. Mígnem a mostani tulajdonos nekikezdett, az építkezés egészen jól halad, így pár hónap múlva meg is nyithat.
A háború (1991) előtt nagy híre volt a Bellye Eszék felőli bejáratánál található csárdának. Bő ital- és ételválaszték, élő zene, esténként táncmulatság várta az odalátogatókat. Most egy eszéki vállalkozónak köszönhetően megpróbálják újraéleszteni a hagyományokat.
A Csingi-lingi csárda már a ’20-as években is működött a rendkívül forgalmas főút mellett. Jellegzetessége volt a bejáratnál elhelyezkedő nyárfa és az azon függő csengő is, amiről a nevét kapta az objektum. Születésnapokat, évfordulókat, különböző találkozókat tartottak itt az emberek az 1991 előtti konszolidált időszakban. Ha szép volt az idő, ki lehetett ülni a vízre nyíló teraszra. Jártak ide öltönyösen, de munkából jövet is betértek egy ital erejéig. Nyugodtan mondhatjuk, vonzereje abban rejlett, hogy mindenki megtalálta benne a neki tetszőt.
Régi szép emlékek…
A kopácsi Sándorka János és Sándorka Bálint nem egyszer, sem kétszer „fordult elő” a csárdában.
– Szinte mindig telt ház volt. Jártak oda az emberek ebédelni, vacsorázni, nagyon jó borokat és ételeket szolgáltak fel. A zenészek harmonikán és tamburán játszottak. Mindenki azt húzathatott velük, amit hallani szeretett volna. Szerintem országos volt az ismertsége és elismertsége, egyszer egy tengerparti nyaralásunk alkalmával még a szállásadóink is a Csárda felől érdeklődtek – emlékezik Jani bácsi.
– Fiatal korunkban sokat jártunk oda táncolni. Arra is volt példa, hogy hajnalig tartottak a mulatságok, és akadt olyan is, aki reggel onnan indult dolgozni. A halászok reggel onnan keltek útra, és oda tértek vissza munka után. Nagyon szép volt a környezet, aki egyszer oda betért, biztos, hogy utána többször is visszament – meséli Bálint bácsi.
Dékány Judit 11 évig dolgozott a Csingi-lingi csárda konyháján.
– Rendkívül nagy volt az ételválasztékunk. A halászlétől kezdve a békacombig mindenki megtalálta az ínyére valót. Széles volt a borkínálatunk is. Szinte minden nap hajnalig nyitva tartottunk, sosem volt pangás a csárdában, még éjjel sem – tudtam meg Jutka nénitől.
Új csárda régi módon?
Egy eszéki vállalkozó úgy döntött, hogy a háborúban megsemmisült csárdát változatlan néven és az eredeti helyszínen újra megépíti. A tervek szerint az olyan hagyományos elemeket megtartja, mint a csengő, illetve a nyárfa egy megmaradt darabja. Ugyanúgy lesz élő zene és vízre nyúló terasz is. Amiben változás lesz, az a kapacitás, tágasabb lesz a hely, és kiadó szobák is lesznek majd.
A régi csárda hangulatát valószínűleg már nem fogja tudni visszavarázsolni, viszont az biztosra vehető, hogy sok látogatója, vendége lesz, már csak a nosztalgia miatt is. Akik pedig régen is a törzsvendégei voltak, bizonyára újra kíváncsiak lesznek a Csingi-lingire.
