Kiírták a kisebbségi önkormányzati választásokat. Olyan lehetetlen időpontban járulunk majd a szavazóurnákhoz, mint amennyire többnyire lehetetlen ezeknek a testületeknek a munkája is. Már abból is látszik, hogy a kormány mennyire nem tartja fontosnak ezek működését, hogy az évi szabadságok idejére írta ki a választásokat, méghozzá július 10-re. Azt hiszem, hogy az országos választásokkal, vagy a „rendes” önkormányzati választásokkal ez soha nem történhetett volna meg. De hát nincs mit tenni, nekünk ezt is el kell fogadni, és megpróbálni a választásokat nyáron lebonyolítani.
Már annyiszor leírtuk/elmondtuk, hogy törvényeink ugyan európai szintűek, sőt egyik-másik európai uniós tagország számára példaként is szolgálhatnak, a gyakorlatban sok esetben nem sokat érnek. Úgy látszik, az volt a lényeg, hogy meghozzák, az meg már kit érdekel, hogy be is kellene tartani/tartatni? De mint annyi másban, ebben is csalatkoznia kellett a politikai elitnek, mert az Unió illetékesei erre is odafigyeltek, és nem véletlenül tolódik a csatlakozás dátuma évről évre, hiszen elvárják, hogy a hiányosságokat kiküszöbölje a mindenkori kormány.
Egy ilyen hiányosság, hogy a kisebbségi önkormányzatokat/tanácsokat nem ruházták fel a megfelelő jogkörökkel. Hisz annál, aki négyévente megnyeri ezeket a választásokat, nem lehet legitimebb senki, aki magyar – vagy a magyarságot érintő – ügyekben dönt. Hiába mondjuk el magunkról, hogy mi vagyunk a legnagyobbak, a legszebbek meg a legjobbak, ha bizony a számok, a tények mást mutatnak. Így ezek a testületek jobbára csak konzultációs szinten tevékenykednek, sok állami szerv még a véleményükre sem kíváncsi. Hogy miért? Mert nincs érdekérvényesítő képességük, nem tudnak odahatni, hogy amit kérnek (követelnek), az meg is valósuljon. Tízből kilenc esetben előfordul, hogy még a levélre sem válaszolnak, amelyben valamelyik kisebbségi önkormányzat problémaorvoslásért fordult hozzájuk.
A helyzetet szinte skizofrénné teszi, hogy egyesek azt várják ezektől a testületektől, hogy utakat meg vízvezeték-hálózatot építsenek, mert szerintük a kisebbségi jogok nem fontosak, nincs rájuk szükség. Mint ahogy magyar tannyelvű iskolákra és óvodákra se, hadd asszimilálódjon az a gyerek, úgy sokkal jobban tud majd érvényesülni (ami természetesen nem igaz). Mert hát kit is érdekel, hogy lehet kétnyelvű személyi igazolványt kérni, hogy az utcanevek, a helységnévtáblák ki vannak-e írva magyarul, hogy van és lesz-e anyanyelvápolás az iskolákban, és lesznek-e magyar nyelvű kiadványok, rendezvények?
Hát szerencsére még elég sokan vannak, akiknek mindez fontos, akik mindenféle nehézségek ellenére, szabadidejüket is feláldozva újra és újra indulnak a választásokon annak reményében, hogy jobban és többet tudnak majd tenni saját érdekünkben, hogy ne lehessen csak úgy egyszerűen leírni a horvátországi magyarságot.
