Fánksütés, jelmezbálok, felvonulások, böjt előtti nagy lakomák jellemzik a farsangot Szlavóniában és Baranyában is. Ezek a fogalmak azonban régebben mélyebb jelentéssel bírtak. Gyöke Julianna a kórógyi farsangi hagyományokról mesélt lapunknak, Mikusa Julianna pedig a darázsi busó-szokásokat osztotta meg velünk.
A farsang a tavaszvárás ősi ünnepe. Január 6-tól, vízkereszttől hamvazószerdáig, azaz a húsvétot megelőző nagyböjt kezdetéig tart. Vallási ünnep nem kötődik a farsanghoz, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül. Vidám lakomák, bálok, népünnepélyek jellemzik.
A farsangolók a „kicsapongó“ ünnepléssel bőségre kívánták késztetni a természetet. Másrészt a középkorban az emberek még úgy hitték, a tél utolsó napjaiban életre kelnek a gonosz szellemek, és minél zajosabb mulatozással, jelmezes felvonulással, szalmabábu-égetéssel igyekeztek elűzni őket.
A legtöbb farsangi szokás a karneválhoz kötődik, amely hagyományos magyar nevén a „farsang farka“. Ez a farsangi időszak utolsó három napja, ami a nagy mulatságok közepette télbúcsúztató is.
Világszerte ekkor rendezik meg a híres karneválokat, így a velenceit és a rióit is, Magyarországon pedig a mohácsi busójárást.
Így farsangoltak a Drávaszögben
A legjellemzőbb farsangi esemény a maszkabál, mely horvátországi magyar közösségeinkben is hagyománynak számít. Ma is sok faluban tartanak jelmezes, zenés mulatságot, külön a gyerekeknek és a felnőtteknek. A maszkabál sok helyen felvonulással kezdődik. A fiatalok általában vicces vagy félelmetes álarc mögé bújva vonulnak végig a falu utcáin, s nem szabad, hogy felismerjék őket. A maszkák régen tojást is kaptak a bámészkodóktól és a házigazdáktól, akikhez útközben bekopogtattak. A tojás az újjászületést és növekedést szimbolizálja az ősi jelképrendszerben, így nem véletlen, hogy általában ezt adtak az alakoskodóknak. Az Alfalukban régen csiklit, a Kopácsi-rétre jellemző csónakot is vontattak lóval, melyben maszkák álltak. Kopácson és Várdarócon a kakas-ütés hagyománya kapcsolódik a farsanghoz, erről a szokásról ma már csak Várdarócot ismerik. Régen farsangkor szokás volt kigúnyolni azokat, akik még nem kötelezték el magukat. A laskói legények ilyen „vénlánycsúfoló“ szándékkal görgettek nagy tuskót a lányok és özvegyek kapuja elé, s madzaggal a kilincshez kötötték. A farsangi szokások falvanként változnak, de a maszkabál többnyire egyformán zajlik mindenhol.
A farsang szerepe a párválasztásban
Kórógyon a jelmezesek felvonulása nem igazán volt jellemző, viszont bált ott is tartottak.
Gyöke Julianna elmondta, ez az esemény nagy népszerűségnek örvendett a fiatalok körében. A bál körülbelül úgy zajlott, mint manapság, csak több volt a jelmezes, az ifjak szívesen öltöttek álarcot. Volt egy fontos, gyakorlati szerepe is a farsangnak azon kívül, hogy a tavaszt várták és a telet búcsúztatták.
– A farsangi bál remek lehetőséget biztosított a lányoknak-legényeknek az ismerkedésre, így az eseménynek párválasztó szerepe is volt. Volt rá példa, hogy a fiatalok a maszkabálban összeismerkedtek, és húsvétra már lakodalmat tartottak – mondta Julis néni.
Ma már sajnos nem tartanak maszkabálokat Kórógyon. Farsangi szalagos fánkot viszont sütnek még az idősebbek. Julis néni elmondta, mindig húshagyó kedden készítik a fánkot, a farsang utolsó napján, amikor még szabad bőségesen lakomázni. Régen ezen a napon pucolták meg a fazekakat is, mivel nagyböjt alatt nem volt rájuk szükség. Julis néni megjegyezte, böjtölni inkább katolikus szokás, ők viszont reformátusok, így annyira sohasem tartották magukat ehhez.
A darázsi farsang a busójáráshoz hasonlatos
Darázs vegyes lakosságú település, magyarok és sokácok lakják, ezért az ottani farsangi szokások leginkább a mohácsi busójáráshoz hasonlatosak. Mikusa Julianna elmondása szerint főleg a horvátok körében népszerű ez az ünnep, mely a háború (1991-97) után fokozatosan éledt újjá a településen. Akárcsak Mohácson, itt is sokan öltenek busó-jelmezt, ezzel régi hagyományt ápolnak.
– Farsanghétfőn a „kis busók“, azaz a gyerekek járták énekelve-táncolva a házakat, és tojást vagy almát kaptak a gazdától. Húshagyókedden pedig a „nagy busóké“ volt a főszerep. Máglyát gyújtottak a falu központjában, s ezt a szokást még ma is felelevenítik – mondta Julianna.
Elmondása szerint a máglyagyújtással a rossz dolgokat, a gonosz lelkeket meg a telet kergették el, de akár a török kiűzésére is vonatkoztatható.
Azt is megtudtam Julianna asszonytól, hogy vannak szép és csúnya busók. A csúnya busók a Mohácsról jól ismert, birkabunda és fából faragott ördögmaszk mögé bújt kolompos alakok. A szép busók pedig népviseletbe vannak öltözve, s az arcukat csipkés maszkkal fedik el.
A legtöbb farsangi szokásból mára jóformán csak a maszkabálok maradtak, s azok is veszítettek egykori szerepükből. Böjtölni nem szoktunk (tisztelet a kivételeknek), így a lakomát sem tudjuk igazán megbecsülni, viszont nem is mulasztjuk el. Csak ne feledjük, hogy „minden farsangnak van böjtje“, s ez a népi bölcsesség örök érvényű akkor is, ha nem kötjük magunkat a vallási regulákhoz.
{fcomments}
