A téli sportok közül a jégkorcsolyázás minden bizonnyal a legközkedveltebb kikapcsolódások közé tartozik. Egyetlen hátránya, hogy csak fogcsikorgató hidegben élvezheti az ember, mert egyébként nem biztonságos a jégre lépni. Ennek a tényezőnek a kiküszöbölése érdekében az emberek műjégpályákat kezdtek építeni. Ismerkedjünk meg Budapest mára már legendássá vált műjégpályájával.
A korcsolyázás kialakulásának időpontját nem tudjuk pontosan meghatározni. A régészeti leletek szerint a kezdetek egészen a korai kőkorszakra tehetők, amikor a legnagyobb valószínűség szerint az első korcsolyát a jeges területen való gyors és biztonságosabb mozgás utáni törekvés hozta létre.
A korcsolyákat eredetileg közlekedési eszköz gyanánt használták azokon a vidékeken, ahol huzamosabb időre nagyobb vízfelületek – tavak, folyók – fagytak be. A korcsolyáról szóló legrégebbi adatok az északi országokból származnak, onnan terjedt át más országokba. Hollandia volt az első ország, ahol a korcsolyát nemcsak közlekedésre, hanem szórakozás céljából is használták, hiszen ehhez ideális lehetőséget nyújtott télen a vastag jég borította holland csatornahálózat.
Vidékünk és Magyarország más tavain, folyóin sokszor kockázatos volt a jégen való csúszkálás, ezért műjégpályákat kezdtek építeni. A budapesti története 1869 telén kezdődik. Ekkor egy csapat megalakítja a Pesti Korcsolyázó Egyletet. Még az év decemberében a Városligeti-tó partján felépítették azt a kis fabódét, melyben megindulhatott az egyesületi élet. A korcsolyázásra azonban a fagy beálltáig, vagyis 1870. január 27-éig várni kellett. Két napra rá megnyitották az első jégpályát a Pesti Városliget taván, ahol kezdetben még ingyen szórakozhattak az emberek. Az első komolyabb épületet 1874-ben építették a jégpálya köré, az addigi fabódék helyére. A jégpálya annyira népszerűvé vált, hogy az épület kicsinek bizonyult, ezért kibővítették.
A 19. század vége felé a pesti korcsolyaéletnek nem a sportban, hanem a társasági életben betöltött szerepe volt az elsődleges. Tulajdonképpen a báli szezon alig két hónapját sikerült így optimális esetben négy-öt hónapra nyújtani, ami a férjkeresés fázisában lévő fiatal arisztokrata lányok esélyeit is megduplázta. Valószínűleg ennek a vendégkörnek az igényei indokolták a tóparti pavilon 1893-as lebontását, és egy állandó, impozáns korcsolyacsarnok felépítését.
Jelenlegi formáját végül – Budapest sok másik látványosságához hasonlóan – a millennium évére nyerte el. Elkészültekor a Városligeti Műjégpálya számított a maga 12 ezer négyzetméteres felületével a világ legnagyobb ilyen jellegű létesítményének! A jégpálya virágzásának végét, megannyi híres intézményhez hasonlóan, a második világégés jelentette. A háború alatt jelentős károkat szenvedett, a felújítás pedig hosszú éveket vett igénybe. Az újjáépítés után a jégpálya ismét a városiak kedvenc téli szórakozóhelye lett. Pár évvel ezelőtt az elhasználódott létesítményt ismét felújították, sőt meg is nagyobbították, így jelenleg teljes pompájában várja az érdeklődőket.
Napjainkban
A szóban forgó létesítmény napjainkban is tömegével vonzza a korcsolyázni vágyó embereket. Azok, akik igénybe szeretnék venni a létesítményt, ezt 1500 forintos (kb. 40 Kn) belépő mellett tehetik meg, de ebben nincs benne a felszerelés bérleti díja, ami bizony nem olcsó: egy pár korcsolya bérleti díja óránként 700 forint, ezenkívül 10 000 forint letéti díj, ami visszajár, ha épségben visszavisszük a korcsolyát. Tehát nem olcsó mulatságról van szó, főleg akkor nem, ha az ember családostul megy, szerencsére a gyerekek és a nyugdíjasok némi kedvezményt kapnak, nekik csak 1000 forint a napi belépő.
A pályáról azt is érdemes tudni, hogy reggel 9-től délután 1-ig, illetve 5-től este 9 óráig tartja nyitva kapuit, és a megvásárolt jegyek csak az egyik idősávban érvényesek.
Kalmár Dóra imádja a műjégpályát
A legtöbb pesti fiatalhoz hasonlóan Kalmár Dóra is szeret korcsolyázni, így hát, ha teheti, rendszeresen eljár a városligetbe.
– Először tízéves koromban merészkedtem ki a pálya jegére, és rögtön meg is szerettem a korcsolyázást. Azóta, ha alkalmam nyílik, évente többször is elmegyek egy jót csúszkálni, csak ne legyen túl hideg. A városligeti pályát azért is szeretem, mert mérete miatt mindig van elég hely a szórakozásra. Nagyon tetszik a pálya hangulatos kivilágítása is, ami az esti órákban még nagyszerűbb élménnyé teszi a korizást – mesélte Dóra.
{fcomments}
