Magyarázzák a bizonyítványukat

Ahelyett, hogy megköszönnék a segítséget, a bizonyítványukat magyarázzák – tetemes késéssel

Augusztus végéig nem lehetett tudni, hogy az eszéki magyar iskolaközpontban elindulnak-e a középiskolai első osztályok, erre jómagam egy jegyzetben is felhívtam a figyelmet. A magyar pedagógusfórum elnöke, Csapó Nándor az utolsó pillanatban az anyaországhoz fordult segítségért. A sikeres közbenjárással kapcsolatban a Képesben szeptember 4-én, Magyar középiskolai oktatás: mégsem csapják össze az első osztályokat címmel egy cikket jelentettünk meg, amelyben Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár tájékoztatta lapunk olvasóit arról, hogy a magyar kormány határozottan lépett a horvátországi magyar középiskolai oktatás ügyében.

Ezek után több mint egy hónappal Kucsera Bandi, a HMOMK igazgatója elutasítja a Képes Újságban napvilágot látott akkori állításokat, miszerint hivatalos értesítést kapott volna arról, hogy idén szeptembertől össze akarják vonni a magyar középiskolai osztályokat az első évfolyamon. Nem tartotta indokoltnak az anyaországi beavatkozást sem, szerinte neki meglettek volna az eszközei az ilyen és ehhez hasonló helyzetek megoldására, majd két(!) oldalon mindezt el is mondja a Horvátországi Magyar Napló múlt heti számában.

A cikkben ez áll: „Semmiféle hivatalos írásos értesítés vagy közlemény nem érkezett a Központ címére a kis létszámú osztályok összevonásáról vagy a szakok esetleges megszüntetéséről”. Az igazgató szerint akkor lett felfújva az ügy, amikor Csapó Nándor, a pedagógusfórum elnöke és egyben az intézmény tanára – aki az elektronikus beiratkozásokat felügyelő bizottságban foglalt helyet a nyáron – júliusban észlelte a problémát.

A cikkből az is kiderül, hogy ő viszont már tudott az összevonási szándékról, miután márciusban felhívták a minisztériumból, és közölték vele, hogy az új rendelet szerint ősztől a megszokott formában már nem indulhatnak el az első évfolyamon a középiskolai osztályok, és erről Sója Dénes parlamenti képviselőt is tájékoztatta. A továbbiakban Kucsera azt is tudomásunkra hozza, hogy Sója Dénes nem intézkedik, mert az igazgató szerint, idézem a lapot: „Intézkedésre nem volt indok, hiszen semmi sem volt még hivatalos, semmilyen értesítés nem érkezett hozzánk.”

Az igazság ezzel szemben az, hogy igazgatóként a tantestületi üléseken fenyegető lehetőségként ecsetelte a minisztérium osztályösszevonási tervét, különös tekintettel arra, hogy néhány tanár „technológiai fölösleggé” válhat. Hogy maga az igazgató is mennyire komolyan vette, bizonyítja a tény, hogy néhány munkatársát megbízta, nézzék meg, mely tantárgyakat lehetne összevonni a minisztérium rendelete értelmében.

Valakinek sürgősen lépnie kellett

Csapó Nándor, amikor szembesült a jelentéktelennek egyáltalán nem nevezhető problémával, a magyar pedagógusfórum elnökeként azonnal lépett a megoldás érdekében (bizonyára nem is sejtve, hogy egyesek még ugyanúgy nem tudják elviselni és tolerálni az önálló, civil kezdeményezéseket, mint anno a kommunista rezsim mindenható működtetői). Mindenekelőtt levelet írt a minisztériumnak, ahonnét nem kapott mindjárt választ, ezért az anyaországhoz fordult segítségért: azért a segítségért, amelyet olyannyira sérelmez mind Kucsera, mind pedig Sója, de amelynek hatására sikerült megmenteni a magyar (első) osztályokat.

Mindeközben mi történik?

A cikk szerint Kucsera július 3-án (miután kiderült számára, hogy a probléma még mindig fennáll – március óta) ismét levélben kéri a minisztériumot, hogy engedélyezzék a három magyar osztály elindítását, és erről megint csak tájékoztatja Sója képviselőt is, de szerinte az évi szabadságok miatt nem történik semmi, mert választ ő sem kap levelére.

Az igazgató – a Napló szerint – augusztus végén újból szembesül azzal a ténnyel, hogy továbbra sem engedélyezi a rendszer a beiratkozást, vagyis az osztályok továbbra sem indulhatnak el.

Ezek után a következőket nyilatkozza a lapnak: „Már ismét a minisztériummal való kapcsolatfelvételen gondolkoztam, amikor egy telefonhívás érkezett épp onnan”. Az igazgató roppant kellemetlen beszélgetést folytatott a minisztérium alkalmazottjával, írja az újság, és számára onnét derül ki, hogy már Budapestről „avatkoztak be ebbe az ügybe”. Tegyük hozzá: eredményesen.

Talán az okozza a fájdalmat, hogy éppen akkor, amikor az iskolakezdés előtt pár nappal neki akart állni elintézni az ügyet a birtokában lévő „megfelelő eszközökkel”, amikor újból a magyar parlamenti képviselőt szerette volna megkérni, hogy most már segítsen, amikor a megyei magyar kisebbségi önkormányzatot is be akarta vonni, az ügy egyszerre csak megoldódott?

Az igazgató úrnak ezek után meg kellett volna köszönnie azoknak az embereknek a segítségét, akik azonnal és hatékonyan léptek, nem pedig gőgösen kikérni magának, hogy egyedül is képes lett volna elintézni.

A történtek után meghurcolni az iskola dolgozóját, a pedagógusfórum elnökét, amiért az hatékony segítséget kért és kapott a magyar kormánytól, miközben az itthoni illetékesek (Juhász Sándor mint az iskolabizottság elnöke, Sója Dénes mint képviselő és Zsivics Sipos Tünde mint a megyei magyar kisebbségi önkormányzat elnöke) lapítottak, fölöttébb gusztustalan.

Különösen azt követően, hogy az igazgató elmondja a szóban forgó lapban, hogy ha minden eszközt bevetett volna, és nem sikerült volna semmit elérnie, ő maga is az anyaországhoz fordul segítségért. Ezért a Kucsera-féle fölényeskedés még érthetetlenebb számomra.

Ha az igazgató maga nem jött rá, hogy ellentmondásba keveredett saját magával, hogy óriási fáziskésében van a reagálást illetően, hogy eredménytelenül látta el feladatát, és hogy veszélyeztette az intézmény további működését, akkor másoknak kell(ene) levonniuk a következtetést.

{fcomments}