Siralmas képet fest rólunk az Eurostat. Legújabb felmérése szerint ugyanis hazánk a második helyen áll az Európai Unió országai között azzal, hogy itt mintegy 190 ezer munkaképes ember nem keres állást. A szentlászlói Balić házaspár viszont nem tartozik közéjük, ők a sikertelen álláspályázatok után sem adják föl.
A gazdasági válság miatt egyre többen válnak tartósan munkanélkülivé. A munkáltatók viszont inkább azokat az álláskeresőket részesítik előnyben, akik csak nemrég lettek azok. Egyfajta garancia számukra a munkában lévő álláskereső is, míg a tartós állástalanságnak szerintük biztosan megvan az oka. Ez az önző munkáltatói szemlélet természetesen sok esetben nem állja meg a helyét, de a munka nélkül töltött hosszú hónapok nem mutatnak jól egyetlen önéletrajzban sem.
Kétféle álláskereső van: az aktív és a passzív. Az aktív folyamatosan figyelemmel kíséri az állásajánlatokat, mozgósítja kapcsolatait, nem görcsöl miatta, és megragad minden lehetőséget. Aztán ott van a passzív álláskereső, aki szintén nézi az állásajánlatokat, és sok helyre elküldi az önéletrajzát, aztán mivel egyetlen kedvező választ sem kap, teljesen reményét veszti. Már a munkalehetőségeket sem kutatja, és állást sem keres tovább. Ez utóbbiból van a legtöbb kis országunkban, mintegy 190 ezer fő.
A szentlászlói Balić Irén inkább az aktív munkahelykeresők közé tartozik, igyekszik minden lehetőséget megragadni. Mivel itthon egy ideje nem tudott elhelyezkedni, a nyáron két hónapot keményen dolgozott külföldön, hogy ezáltal legalább pár havi megélhetésüket biztosítsa. A harmincas évei végén járó asszony azt mondja, korábban nem is sejtették, hogy ilyen helyzetbe is kerülhet valaki. A honvédő háború alatt Németországban éltek, dolgoztak. A helyzet rendeződése után úgy döntöttek, hazaköltöznek, és itthon vállalnak munkát. Eleinte minden rendben is volt, a férje dolgozott, időben érkezett a fizetés, ő pedig nevelte a három gyereküket. Aztán egyre nehezebb lett. A férje három műszakban dolgozott, minimálbérért. Ebből viszont már nem tudtak megélni. Ezért örült a lehetőségnek, hogy a helyi varrodában, ha rövid időre is, de munkát kapott. Az sem tántorította el, hogy tudta, itt a bérek több havi késéssel érkeznek, a munka sem könnyű és a szombat is munkanap. Már korábban is dolgozott itt, így tisztában volt a körülményekkel. Aztán tavaly télen pár hetet dolgozott csak, mivel rosszul lett a munkahelyén, és már másnap felmondtak neki. A nyáron a férje is munkanélküli lett. Azóta több mint 15 helyre adta be az önéletrajzát. Noha a helyzetük reménytelennek tűnik, nem adják föl. Nem is tehetné, hiszen egy kisiskolás és két középiskolás gyerekük van. Már bizonyos vállalkozások beindításán is gondolkodtak. Irén azt mondja, ő úgy gondolja, soha nem szabad feladni a szebb holnappal kapcsolatos álmokat.
{fcomments}
