A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének (HMDK) magyar kultúra napi központi ünnepségére a pélmonostori Liszt utcai magyar kulturális központban került sor. Az eseményen a horvátországi magyarság kulturális sokszínűsége, hagyományőrző ereje és jövőbe mutató közösségi munkája egyaránt megmutatkozott. E nap kiváló alkalom volt arra is, hogy a HMDK által tavaly alapított, Az év HMDK-sa díjat is átadják, ezúttal Jakumetović Rozália vehette át az elismerést.
A HMDK pélmonostori központi ünnepsége nyitányaként az újbezdáni Szivárvány Énekkar előadásában a Boldogasszony anyánk című egyházi népéneket hallhatták az egybegyűltek, amely évszázadokon át nemzeti imádsága volt a (katolikus) magyarságnak. A műsor kezdetén elhangzott: ezen a délutánon nem pusztán műsorszámok követik egymást, hanem a magyar kultúra élő rétegei szólalnak meg dalban, táncban, szóban és közösségi jelenlétben.
A Himnusz történetét felidézve a közönség közösen emlékezett arra, hogy Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be Hymnus című költeményét, nem véletlen tehát, hogy ez a nap vált a magyar kultúra ünnepévé. Az egybegyűltek az újbezdáni művészeti együttessel együtt énekelték a magyar himnuszt, megerősítve azt a gondolatot, hogy ez az alkotás nem csupán vers és zene, hanem a magyar lélek közös imádsága.
Az ünnepi köszöntők sorát Jankovics Róbert, a HMDK elnöke nyitotta meg, majd a Határokon Túli Magyarságért Alapítvány (Pécs) elnöke, dr. Bokor Béla osztotta meg gondolatait a kultúráról mint továbbélő tapasztalatról, amelyet a közösség tagjai nemcsak megőriznek, hanem nap mint nap újraalkotnak.
Jankovics Róbert azt emelte ki, hogy a magyar kultúra napja egy külhoni közösség számára sokkal több egy évfordulónál: megerősítés és bátorítás mindazoknak, akik napról napra a horvátországi magyar művelődési élet fenntartásán dolgoznak. Beszédében hangsúlyozta a magyar nyelv mindennapi használatának fontosságát a családban, az iskolában és az egyházi életben.
A műsor második felében a hagyomány egyik színpadi formája került előtérbe. A szentlászlói Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület felnőtt tánccsoportja táncban és énekben fogalmazta meg mindazt, amit a szó sokszor nem képes kifejezni.
Őket dr. Demcsák Csaba, a zágrábi magyar külképviselet első embere követte, aki emlékeztetett arra, hogy Kölcsey Himnusza ma már az ezeréves magyar államiság és nemzeti összetartozás egyik legfőbb jelképe. Beszédében kiemelte: a magyar kultúra az a különleges szövet, amely összeköti a magyarokat szerte a világon, és közös felelősségünk, hogy ezt az örökséget továbbadjuk a következő nemzedékeknek, akár Magyarországon, akár a Drávaszögben vagy Szlavóniában élnek.
A kopácsi Arany János Magyar Kultúregyesület felnőtt néptánccsoportjának, a Tavirózsának az előadása azt bizonyította, hogy a hagyomány élő és megtartó erő, amely generációkat köt össze. Ugyanezt az üzenetet hordozta a Kórógy Magyar Hagyományőrző Egyesület fellépése is, amely a Kebeles című koreográfiát mutatta be – egy olyan viseletben, amely nemcsak szlavóniai magyar örökség, hanem a Külhoni Magyar Értéktár része is.
Díjátadó: az év HMDK-sa Jakumetović Rozália
Az ünnepi műsor első részének lezárását követően került sor a díjátadásra. A HMDK az Ács Gedeon Életműdíj mellett létrehozta Az Év HMDK-sa díjat is, amellyel azokat ismeri el, akik munkájukkal, hitükkel és példájukkal a közösség megtartó erejévé váltak az előző évben. Az elnökség az elismerést ezúttal Jakumetović Rozáliának ítélte oda, aki életútjával, közösségépítő munkájával és erkölcsi tartásával példát mutat mindannyiunknak. A laudáció felidézte személyes sorsát, a vukovári események emlékezetét őrző szerepét, valamint azt a fáradhatatlan munkát, amellyel megalapította és vezeti a Vukovári Magyarok Egyesületét. Nevéhez énekkar, néptánccsoport, kulturális rendezvények és egy olyan közösségi tér létrehozása fűződik, amely sokak számára második otthonná vált.
A díj átadása nemcsak egy életmű elismerése volt, hanem annak a meggyőződésnek a megerősítése is, hogy a magyar kultúra akkor marad élő, ha vannak, akik csendes kitartással, áldozatos munkával és közösségi felelősséggel viszik tovább.
Jakumetović Rozália meghatottan köszönte meg az elismerést, hangsúlyozva, hogy nem számított kitüntetésre, és háláját fejezte ki mindazoknak, akik hosszú éveken át támogatták közösségi munkáját. Kiemelte: különösen nehéz, de annál fontosabb a magyarság megőrzése Vukováron, ahol kevesen vannak. Annak a reményének adott hangot, hogy a jövőben is azzal a hittel és szeretettel folytathatja munkáját, mint eddig.
Az eseményen részt vett Magdó János eszéki magyar főkonzul és dr. Minorics Tünde, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa is.
