A hétvégén huszonhetedik alkalommal rendezték meg a Kopácsi Halásznapokat. A háromnapos fesztivál idén is tömegeket vonzott, az emberek a hamisítatlan halpaprikás és csíptetős ponty mellett színes kulturális programokban, vásári forgatagban és koncertekben merülhettek el. A fesztivál ismételten bizonyította: a tájegység gasztronómiai és kulturális hagyományainak a bemutatása párját ritkító rendezvény.
Kopács neve távolabbi vidékeken is a halételeket juttatja az ott élők eszébe. Nem véletlen, hogy az egykori halászfalu lakói 1998-ban úgy döntöttek: a világnak is megmutatják, milyen volt egykor az élet a vízparton, milyen mesterségeket űztek, és milyen ízek határozták meg a mindennapokat. Ma már a Kopácsi Halásznapok több mint negyedszázados múltra tekint vissza, és a Drávaszög egyik legjelentősebb rendezvényévé nőtte ki magát. A halászat mint foglalkozás ugyan eltűnt a faluból, de a hagyomány és a halgasztronómia szeretete töretlen. Ennek köszönhetően minden évben több ezer látogató érkezik, hogy részesévé váljon ennek az egyedülálló ünnepnek. Idén a vasárnapi záport leszámítva az időjárás is kegyes volt, így temérdek kiállító kínálta a portékáját, a Szarvas Vadásztársaság pedig száz emberrel dolgozott azon, hogy minden vendéget kiszolgáljon – legyen szó halpaprikásról, csíptetős pontyról vagy vadhúsból készült különlegességekről. A három nap alatt összesen több mint hat tonna hal fogyott el, ami önmagában is jelzi a rendezvény méreteit és népszerűségét.
A falusiak összetartásának eredménye a rendezvény
A pénteki nyitóünnepségen a szónokok egyöntetűen a kopácsi közösség példamutató összefogását méltatták.
– A Kopácsi Halásznapok is azt bizonyítja, hogy milyen életerős magyar közösség él a Drávaszögben, milyen nagyszerű rendezvényeket tud tető alá hozni. A mai nap a hála kifejezéséé, ezért is jöttünk össze a megnyitón, hiszen mindenkinek köszönetet szeretnénk mondani, aki részt vett a szervezésben. Én a kopácsi embereket emelném ki, hiszen a kezdeményezés és az egész kivitelezés is elsősorban az ő érdemük. Köszönöm szépen a kopácsiaknak, hogy ilyen nagyszerű rendezvénnyel járulnak hozzá a horvátországi magyarság közösségi életéhez – nyilatkozta Jankovics Róbert parlamenti képviselő, a HMDK elnöke.
Az ünnepélyes megnyitón részt vett Željko Cickaj, a Bellyei járás elöljárója, Vlatko Kopić, Eszék Városi Tanácsának alelnöke és Dragan Kovačević, a Horvát Gazdasági Kamara alelnöke is, akik beszédet is mondtak. A rangos vendégek sorában ott volt Magdó János, Magyarország eszéki főkonzulja is.
Az estét a zene uralta: színpadra lépett a PTE Brass Band, a Pertlik együttes és más bandák, nagyban hozzájárulva a nyitónap fergeteges hangulatához.
Tüzes hangulat paprikával, magyar dallamokkal
Szombaton a program egy igazi adrenalinbombával indult: erőspaprikaevő-versenyen mérhették össze bátorságukat és állóképességüket a benevezők. A „pokol kilenc köre” névre keresztelt kihívásban nyolc versenyző indult, ám a győztes végül mindenki elképedésére egészen a 16. körig jutott, és többek között a világ legerősebb csilijét is legyűrte, több ízben is. Ez a teljesítmény a szervezőket is meglepte.
A fesztivál igazi szíve a hagyományőrzés: szombaton a már megszokott látványos felvonulással és gazdag kulturális programmal folytatódott az esemény. A sort a házigazda Arany János Kultúregyesület Tavirózsa tánccsoportja nyitotta, de a színpadon ott voltak a várdaróciak, a kórógyiak, a szentlászlóiak, a dályhegyiek, a csúzaiak és a bellyeiek is a szomszédos településről. A határon túlról érkezett vendégfellépők – a pécsi Misina Táncegyüttes, a harkányi Harka Táncegyüttes, a Magyaregregyi Hagyományőrző Egyesület, valamint a vajdasági Kupuszináról érkező Petőfi Sándor Művelődési Egyesület zenekara és tánccsoportja – szintén hatalmas sikert arattak. Az estét újabb koncertek zárták, amelyek hajnalig szórakoztatták a közönséget.
A halfőzőverseny
Vasárnap a gasztronómiáé volt a főszerep: a HMDK kopácsi egyesülete ezúttal is megszervezte a hagyományos halpaprikásfőző-versenyt. Negyvenkét csapat nevezett be. A harmadik helyezést a csúzai Pinkert János szerezte meg, a második helyre a laskói Munk Renato került, míg az aranyérmet a várdaróci Micheli Zsolt főztje érdemelte ki.
Természetesen a vasárnap sem múlt el zene nélkül, itt már hagyományosan a kórógyi Aranycsárdás húzta a talpalávalót.
A Kopácsi Halásznapok idén is igazolta, hogy több mint fesztivál: közösségi ünnep, amely hidat képez múlt és jelen között. A falusi halászok öröksége ma már gasztrokulturális branddé vált, amely a Drávaszög egyik vonzerejének tekinthető, és évről évre bebizonyítja, hogy a hagyományok új formában is életképesek, ha van mögöttük elhivatott közösség.
