Eddig is volt róla szó, hogy újra főkonzulátust nyitna Eszéken a magyar kormány, de csak ígéret szintjén beszéltek róla, most viszont már a budapesti külügyminisztérium idei költségvetésében is rendelkezésre áll az ehhez szükséges összeg.
A hír múlt héten, kedden jelent meg a Magyar Közlönyben, Martonyi János magyar külügyminiszter pedig csütörtökön a Zágrábban horvát kolléganőjével, Vesna Pusićtyal való találkozón már kész tényként közölte.
Bizonyára mindenki emlékszik még arra, amikor 2002-ben maga Orbán Viktor nyitotta meg az eszéki magyar főkonzulátust, amelynek nagy szerepet szántak, és amely működésének öt éve alatt valóban emelte az itt élő magyarság tekintélyét és súlyát.
Érthetetlen és arrogáns gesztus volt ezért a Magyar Szocialista Párt részéről, hogy kormányra kerülésük első intézkedései között volt az eszéki konzulátus bezárása, azt kommunikálva, költségmegtakarítás céljából teszik, és több külképviseletet is „szüneteltetnek” majd. Mégsem tették: a Kárpát-medencében mi voltunk az egyetlen magyar közösség, amely külképviselet nélkül maradtunk. A diákoknak ettől kezdve Zágrábba kellett utazniuk tanulmányi vízumért, és számos hátrányt, valamint presztízsveszteséget jelentett az itteni magyarság számára a képviselet megszűnése.
Sajnos nem ez volt az egyelten leépítése a szoclib kormánynak a határon túl: szinte mindent megszüntettek a Fidesz-kormány infrastrukturális fejlesztései közül. A mi tudósítói pontunktól többé a magyar közszolgálati televízió nem rendelt anyagot. Andócsi János kollégámat a Kossuth Rádiótól elbocsátották, mondván, nem pártatlan, a továbbiakban már nem volt jó, amit csinált. Barátságtalan gesztusok sorozatát követték el ellenünk, de a legmegbocsáthatatlanabb bűnük 2004. december 5-e volt, amikor Magyarország akkori kormánya mindenáron meg akarta győzni saját állampolgárait arról, mondjanak le határon túli testvéreikről, és mondjanak nemet a határon túliak magyar állampolgárságára.
Bizonyára ez is szerepet játszott abban, hogy három éve a Fidesz-MPSZ kétharmados többséget szerzett a választásokon. Nemcsak a határon túliak, az ország határain belül élők sem bocsátották meg a kormánynak, hogy félrevezették őket. Tettük súlyával sokan csak utólag szembesültek, és talán így próbálták meg helyrehozni azt a sok fájdalmat és csalódást, amit nekünk okoztak.
A számtalan hiba, az az arrogancia, amellyel velünk szemben is viseltettek, meghozta gyümölcsét. Szégyenteljes vereséget szenvedtek, azok váltották le őket, akiket velünk riogattak, abból a félelmükből kiindulva, hogy ha szavazati jogot kapunk, soha többé nem kerülhetnek kormányra. Paradox egy helyzet.
Azóta már van magyar állampolgárságunk. Szavazati jogunk is. Részei vagyunk jogi értelemben is a magyar nemzetnek. Nemsokára a határok is megszűnnek, hisz mi is EU-s állampolgárok leszünk. És nem utolsósorban újra lesz magyar főkonzulátusunk Eszéken, mint minden Kárpát-medencei régiónak, ahol magyarok élnek, mert ez így van rendjén.
