Attól függetlenül, hogy a horvátországi magyarság képviselői minden Kárpát-medencei fórumon részt vesznek, legyen az Budapesten, Brüsszelben vagy más határon túli régióban, és hogy nekünk is képzett képviselőink vannak, és legalább annyira felkészültek a témában, mint a többiek, általában súlytalanabb az, amit mondanak, mint például vajdasági vagy felvidéki társaink véleménye. Alacsony létszámunknál fogva kevésbé számítunk tényezőnek. Pedig ugyanolyan vagy hasonló problémákkal küszködünk, céljaink sem különböznek, és ugyanolyan megfeszített munka van mögöttünk is, mint mögöttük.
Mégsem adjuk fel!
Horvátországi viszonylatban is ugyanilyen a helyzet. Attól függetlenül, hogy a mi kisebbségi önkormányzataink működnek a leghatékonyabban, hogy egyetlen horvátországi kisebbségi politikai párt nem olyan szervezett és hatékony, mint például a HMDK, amely civil, ugyanakkor érdekvédelmi és érdekképviseletei szervezetként funkcionál, nem ezek alapján rangsorolnak bennünket. Hanem abból indulnak ki, hogy Horvátország össznépességében mindössze 0,37 százalék a számarányunk, vagyis a statisztikai adatok a mérvadók! Mindebből az is következik, hogy fontos a népszámlálás – a most következőnek az adatai valószínűleg segíteni már nem segítenek rajtunk, de ártani elég sokat tudnának.
Mégis küzdenünk kell!
Nem könnyíti meg a dolgunkat széthúzásunk sem. De nem az összeborulás felé terelget bennünket az a tény, hogy közösségi intézményeink sorsáról egyetlen parlamenti képviselő és az általa kreált háttéralkuk döntenek. Ennek fényében valóban csak álmodozhatunk a kulturális autonómiáról, arról, hogy majdan egy országos koordináció vagy egy választott testület, ahol több képviselő ütköztetheti érveit, dönt majd magyar ügyeinkben.
És most visszautalnék a fent említett működési formára: éppen azért, mert nem politikai pártként működik egy kisebbségi szervezet, sokkal sérülékenyebb, ezért sokkal nagyobb összetartásra lenne szükség. Az egyéntől elhivatottságot és kitartást igényel az ilyen helyzet. Aki ezt nem tudja vállalni, az inkább álljon félre!
Küzdelmeinkben hátráltatnak bennünket az olyanok, akik belülről rombolnak, akiknek kicsinyes és önös érdekeik fontosabbak a közéinél, akik számára a tükör csak azt mutatja, hogy nem nőttek fel a feladathoz!
