Vera és Robi tízéves házasok voltak, és három gyönyörű gyerekük volt. Boldogok voltak, de Robi sokat volt távol, így a háztartás feladatai Verára hárultak, a munkahelyen való helytállással együtt Vera számára mindez elég fárasztó volt. Egyedüli kikapcsolódást a hétvégek jelentettek, amikor Erzsi és Péter jött el hozzájuk, a késő estébe nyúló beszélgetések eredményeképpen kicsit lazítani tudtak.
De egy ilyen alkalom kellett ahhoz is, hogy minden megváltozzon.
Vera egy pohárért ment ki a konyhába, ahol Robi és Erzsi önfeledten csókolózott. Még zavarba sem jöttek, mert így legalább párjaiknak végre a tudtára adhatják, hogy már két éve tart a viszonyuk.
Verában egy világ dőlt össze, elképzelni sem tudta, hogy ott, abban a pillanatban véget érjen az az élet, amit közösen terveztek. Péter mindjárt felállt és elhagyta a házat. Robi pedig egy héten belül el is költözött.
Voltak napok, amikor Vera úgy érezte, hogy fizikailag sem bírja tovább. Nem akart egyedülálló háromgyerekes anya lenni. Azokban csalódott, akikben addig a legjobban bízott. Mindezt palástolni igyekezett a gyerekek előtt, akiknek nem nagyon hiányzott az apjuk, hiszen korábban is ritkán látták.
Aztán elköltöztek egy kisebb lakásba. Ez a változás még jót is tett a gyerekeknek, csak Vera nem tudott még mindig talpra állni.
Egy este, amikor a gyerekek már elmentek aludni, ő még mindig a konyhában sírdogált, és azon gondolkodott, hogy hol rontották el az életüket. Halk kopogás zökkentette ki. Péter volt az. Egy pizzás doboz volt a kezében.
– Gyere, együk meg, amíg meleg – mondta.
Vera csodálkozott Péter nyugodtságán, de szívélyesen betessékelte. Hiába gondolta, hogy egy falat sem megy le a torkán, hiszen nem is emlékezett, hogy mikor evett utoljára.
Péter szelíd tekintete felbátorította, és észre sem vették, hogy már a morzsákat csipegetik.
Kellemes este volt ez, és Péter vigasztaló simogatása Verát is megnyugtatta. Nem beszéltek a történtekről. Kellemesen ellazultak, és Vera sok idő után el is tudott aludni.
Péter látogatásai rendszeressé váltak. A jelenléte is megnyugtató volt. A gyerekek imádták. Mindig is tudott velük bánni, így nem volt számukra idegen a barátság. Társasjátékoztak, és önfeledt kacagás töltötte be a szobát.
Vera soha nem találkozott még olyan emberrel, aki mindenkire oda tudott figyelni. Nem gondolta volna, hogy a csalódott férj hozza vissza az ő önbizalmát is. A két megcsalt fél egymást vigasztalva találta meg újra a boldogságot.
Közös kirándulásokat szerveztek, a gyerekek nagyon élvezték, hiszen ilyenekre az apjukkal sohasem került sor.
Ahogy múlt az idő, rájöttek, hogy egymás nélkül már nem tudnak létezni. A fájdalmas csalódást felváltotta a kölcsönös szerelem. Soha többet nem emlegették a múltat.
Hat hónap után Péter megkérte a kezét. Vera hálát adott a sorsnak, hogy így alakult az élete. Nem törődött már azzal sem, hogy mi van Robival és Erzsivel. Ők megszűntek a számára, csak Péternek és a gyerekeinek élt. Egy nagyobb lakást béreltek. Várták a válóperes papírokat, mert egyikük sem ment el soha a békéltető tárgyalásra.
Amikor végre kihirdették a válást, összeölelkeztek és elindultak egy új élet felé, és biztosak voltak abban, hogy boldogság és szeretet fogja kísérni őket a közös útjukon.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
