A lapunk folyamatos megjelenésének a 25. évfordulója alkalmából meghirdetett novellapályázatunkra beérkezett írásművek értékelése folyamatosan zajlott, a napokban pedig megszületett a végeredmény.
Lapunk folyamatos megjelenésének a 25. évfordulója alkalmából egy novellapályázatot írtunk ki, a felhívás szövegét az ÚMKÚ mellett a Kárpát-medence több magyar lapjában is megjelentettük.
A meghirdetett novellapályázatra húsz-egynéhány írásmű érkezett be. Felkérésünknek mind Erős Kinga, a Magyar Írószövetség (Budapest) elnöke, mind pedig Tóth Lívia, a szabadkai Hét Nap főszerkesztője eleget tett, a zsűri harmadik tagja lapunk lektora/korrektora, Pasza Árpád volt. Az egyeztetések e-mailek és telefonbeszélgetések útján történtek, és a napokban egy személyes találkozásra is sor került. Az írásművek elolvasása után először mindegyikük ötre szűkítette le a díjazás szempontjából számításba jöhető novellák számát.
Nem olyan nagy meglepetés, hogy voltak egyezések, de az irodalmi ízlések és az elbírálás szempontjainak a különbözősége következtében természetesen eltérő vélemények is. Ezért úgy határoztak, hogy a három nyertes novella mindegyikének három „szavazatot” kell kapnia.
– Érdekes volt úgy olvasni a pályázatra beérkezett novellákat, hogy tudtam, nem csak szórakozásból teszem. Mert a pályaművek közül jó néhány (nem csak) nyári olvasmányként is megállja a helyét.
Így azonban az általam felállított mércéknek és követelményeknek is meg kellett felelniük. Az egyik a szöveg tisztasága volt, amin a nyelvhelyességet, a mondatszerkesztést, a helyesírást, a mondatok gördülékenységét értem – az utóbbi akkor működik, ha nincsenek túlbonyolítva, túlfogalmazva. Kíváncsian vizsgáltam a szerző szókincsének gazdagságát is, de ami a leginkább érdekelt, az a témaválasztás volt. Szerelem, gyermekkor, háborús évek, családi titkok… Voltak, akik a múltba nyúltak vissza, mások a jelenből merítettek. Miután egy-egy téma felkeltette az érdeklődésemet, a történetszövést figyeltem – én azt szeretem, amikor nem tudom előre kitalálni egy-egy regény, elbeszélés, novella végét. Ha az írónak sikerül meghökkentenie, felkavarnia, gondolkodásra késztetnie. Ez történt az általam (is) legjobbnak ítélt, Vajdasági blues című írásban, amely egyébként a többi felsorolt kritériumnak is megfelelt. A második helyezett, A mi házunk című szövegben a mesélés módja ragadott meg, ahogyan a szerző elénk varázsolta egy tömbház közösségének az életét. A harmadik díjas, A fütty címet viselő mű esetében azt hisszük, értjük, miért akarja a tulajdonos eladni a régi házat, de a váratlanul kiderülő családi titok mélyebben rejtőző okokat is felszínre hoz – fejtette ki lapunknak Tóth Lívia, aki hozzátette, gratulál a nyerteseknek és köszöni nekik az élményt, amivel megajándékozták.
1. helyezett:
az Almazöld jeligével ellátott Vajdasági blues c. novella
2. helyezett:
a Terézváros jeligével beküldött A mi házunk c. novella
3. helyezett:
Emili Watson jeligével A fütty c. novella
