A várdaróci Bíró családban az anya horvát, az apa magyar nemzetiségű. Három gyerekük van, Dominik, Robin és Krisztián. Rómeó, az apa, azt mondja, soha nem voltak kétségeik az iskolaválasztást illetően, természetes volt, hogy tavaly Dominikot a helyi magyar iskolába íratták, és idén szeptembertől Robin is ott kezdi majd meg az első osztályt.
Színmagyar család gyerekének magyar iskolában a helye: ennek természetes dolognak kellene lennie. Ami a vegyes házasságokat illeti, leginkább az anya dönt arról, hogy az addig kétnyelvű környezetben élő, iskoláskorú gyerek magyar vagy horvát intézménybe kerül-e. Mindezt azzal magyarázzák, hogy a kisdiákok otthon elsősorban az anyjukkal beszélik meg iskolai dolgaikat, és ő is tanul velük, ezért ha az anyuka horvát nemzetiségű, a gyereke(ke)t szinte automatikusan horvát tanintézménybe járatják. De vannak üdítő kivételek is az ilyen családok között. És érveiket nehéz lenne megcáfolni.
A várdaróci Bíró család is ilyen. Rómeó azt mondja, náluk soha nem volt vita arról, hogy milyen iskolába íratják a gyerekeiket. Dominik és Robin is a helyi magyar óvodába jártak, és természetes volt, hogy az iskolát is helyben, magyar nyelven folytatják.
– A feleségem van otthon a gyerekekkel, én sajnos kevesebb időt tölthetek velük a munkám miatt, így mind a három fiúnak jobban megy a horvát nyelv. Ennek ellenére, sőt tulajdonképpen éppen ezért is döntöttünk a magyar iskola mellett. A horvátot otthon is megtanulják, így a magyar iskola az, amely erősíti a kétnyelvűséget, és mindkét kultúrában otthon lesznek majd, a horvát és a magyar történelmet és irodalmat is megismerik. A feleségem és én is úgy véljük, a vegyes házasságban született gyerekek számára sokkal előnyösebb a magyar iskola. A későbbi érvényesülésük meg egyáltalán nem ettől függ. A környezetünkben is számos olyan példa van, hogy magyar család horvát általános iskolába íratta a gyerekét, aztán meg alig vették föl őket valamelyik középiskolába. De több olyan személyről is tudok, akik végig magyar iskolába jártak, aztán meg gond nélkül elvégezték Eszéken a horvát egyetemet – mondja Rómeó.
Marinellára, az anyukára a közösségi rendezvények szervezésénél mindig lehet számítani, legutóbb pedig az ovis szülői értekezleten találkoztunk, ahol elmondta, több hasonló helyzetben lévő anyuka is próbálta őt meggyőzni arról, hogy ne magyar iskolába írassa a gyerekét, de szerinte egyik érvük sem volt meggyőző. Ami a horvát nyelvtudást illeti, az ő gyerekei már elsajátították, és a magyar iskolák színvonala nem kérdőjelezhető meg. Ő nem szerette volna idegen környezetbe küldeni hatéves gyerekét, ahol majd egy harmincfős osztállyal kell lépést tartania. És szerinte akkor ér többet a gyereke, ha mind a két nyelvet, kultúrát megtanulja. Ő nem beszél magyarul, de mindent megért, az anyósával is úgy beszélgetnek, hogy az magyarul szól hozzá, ő pedig horvátul válaszol. A gyerekekkel való tanulást pedig felosztották, és mindkét szülő segít.
Ősztől már Krisztián, a legkisebb fiú is várdaróci ovis lesz, a napokban pedig megszületik negyedik gyerekük, akinek az anyakönyvi kivonatába szintén azt fogják beírni, hogy magyar nemzetiségű, és az sem kétséges, hogy ő is magyar iskolába fog járni, mint a testvérei.
{fcomments}
