Éva mindig is feleség akart lenni, így akárhányszor szóba került az esküvő, mindig elérzékenyült. A gyönyörű fehér ruha, a zene, a násznép, a szervezés – minden részét csodának tartotta, így egy pillanatig sem volt kérdés, hogyha megtalálja álmai férfiját, akkor nem szeretne sokáig várni a házassággal.
Szerencsére néhány sikertelen kapcsolat után találkozott Ferivel – igen, ez az igazi!
Amikor a fiú bemutatta a családjának, látszólag kedvesen fogadták – az anyja ugyanis „figyelmeztette”, hogy Ferinek volt egy komoly kapcsolata Ritával, de szakítottak. – Remélem, hogy kibékülnek – mondta az anyja.
Éva körül forgott a világ… meg is említette hazafelé menet Ferinek, hogy mit mondott az édesanyja, aki csak nevetett egyet, és azt mondta: „Anyám már csak ilyen, idővel megkedvel téged.”
Nem tetszett Évának ez a reakció, de mivel minden más tökéletes volt, így igyekezett elfelejteni. Továbbra is eljártak Feri szüleihez. A mama csak néha említette a volt barátnő nevét és néhány kedves közös emléket. Erre Feri mindig azt mondta, nem illettek össze Ritával, aminek szakítás lett a vége, békében váltak el és mindketten továbbléptek. Éva kicsit megnyugodott.
Aztán szintet léptek: megtörtént a romantikus lánykérés. Éva a fellegekben járt, azonnal elkezdte a tervezést. Leendő anyósa is gratulált, és még egy mosolyt is küldött a párnak.
Az esküvőt májusra tűzték ki.
A nagy napon Éva végre felvette a fehér ruhát, és amikor eljött az idő, a násznép közé vonultak. Boldogság a tetőfokon! A sok barát és ismerős mosolya kísérte őket. Ugyanakkor megpillantotta anyósát egy fehér ruhás nő társaságában – Rita volt az. Éva ordítani, sírni szeretett volna, azonban a vőlegényen semmi sem látszott, mintha ezt is természetesnek vette volna.
A szertartás lezajlott, felhúzták a gyűrűket, majd kimondták, hogy házasok lettek.
Amikor elkezdődött a lakodalmi vigasság, Éva mindjárt kérdőre vonta a férjét, hogy mi volt az a „jelenet”, amit a mama rendezett nekik. Feri azt mondta, hogy túlreagálja a dolgot, a mama pedig olyan magányos, és Ritával mindig is jó volt a kapcsolata, örüljön inkább annak, hogy nem vele foglalkozik. Az anyós oda sem ment gratulálni, ellenben Feri annál több időt töltött nevetgélve az asztaluknál.
Éva megalázva érezte magát, hiszen az estét szinte egyedül töltötte. Valamikor éjjel esett be Feri a szobájukba részegen, és Évát átölelve Ritának szólította.
Nem volt elég, hogy élete legszebb napját tönkretették, a helyzet azóta sem javult. Néhány hét múlva már a válást fontolgatták, és Feri el is költözött.
Éva padlót fogott. Elmúlt a szép május: házassággal, válással. Túl rövid volt, de annál hosszabban tartó fájdalmat okozott.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
