Ida szegény családból származott. Hatan voltak testvérek. Apja alkoholista volt, aki az ideje nagy részét munka helyett italozással töltötte. Az édesanyjuk nevelte őket, és ő volt a pénzkereső is a családban. A jövedelme csak arra volt elég, hogy legyen mit enniük. Nem voltak ünnepnapok, nem volt fényűző karácsony, sem húsvét. Még a vasárnapi ebédet is egyedül a húsleves tette emlékezetessé.
Ida már kisgyerekként elhatározta, hogy ő felnőttként soha nem fog ilyen helyzetbe kerülni. Meg is tett mindent, hogy így legyen.
Szerencséjére a természet vonzó külsővel áldotta meg. A férfiak hamar felfigyeltek rá. Nem volt pénze drága ruhákra, de jó ízlésének köszönhetően tudta, hogy mi áll jól neki. Mindig csinos volt az olcsó turkálókból vásárolt ruhákban.
Gábort még diákkorában ismerte meg, aki egy gazdag család egyetlen gyermeke volt.
A diplomaosztó után meg is kérte a kezét. Nem volt ez nagy szerelem.
Az esküvő után hamarosan megszületett a gyerekük, így Ida főállású édesanya lett. Tulajdonképpen nem is volt arra szükség, hogy munkába álljon. Idának kényelmes élete lett, megvolt mindene, úgy érezte, hogy megfogta az isten lábát. Takarítónő járt hozzá, miután megszülte a második gyereket is, már a dadus dolga volt a gyerekek körüli munka.
Ida és Gábor kezdtek elhidegülni egymástól. Aztán véletlenül megtudta, hogy férje szeretőket tart. Kétségbeesett, féltette a jólétét, ezért nem engedhette meg, hogy a férje elhagyja egy másik nőért.
Elhatározta, hogy ő lesz a legjobb feleség: elnézte a félrelépéseit, és elkezdett magával foglalkozni. Drága ruhákat vásárolt, rendszeresen járt fodrászhoz, sőt edzőterembe is. Érezni akarta, hogy ő is kívánatos és vonzó nő.
Aki kívülről nézte őt és a férjét, azt gondolta, hogy ők a tökéletesen boldog család. Sikeres, jóképű férj, csinos feleség, két szép gyerek… Sosem beszéltek a kettejük közti viszonyról, de mindketten tisztában voltak vele, hogy ez hazugság, meg azzal is, hogy a kényelem miatt a kapcsolatukat nem fogják fölbontani. Addig, amíg Gábor rendszeresen hazajár, Idának nem kell lépnie. Elfogadta, hogy ez az ára annak, hogy nem kell nélkülöznie. Felnőtt nő lett, nem ábrándozott már szerelemről.
Gábor mindig büszkén vitte csinos párját társaságba, aki mindig el tudta játszani a boldog feleséget, és a többiek kedvelték is őt.
Azokban a percekben azonban, amikor nem figyelte senki, leolvadt az arcáról a mosoly, és a legszívesebben üvöltve sírt volna. Hiába fáradt bele ebbe a szerepjátékba, nem változtatott. A gyerekkori szegénység, nélkülözés mélyen beivódott az ösztöneibe, és meghatározta a tetteit.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
