Feri fiatalon, mindössze huszonhárom évesen nősült meg. A lány, akit feleségül vett, aranyos és barátságos volt. Várandós lett, ezért is házasodtak össze. Aztán meg is született a kislányuk. Feri élvezte a férj és az apa szerepet, de lassan belefáradt. Barátai szórakozni jártak, ő pedig élte monoton életét, csak dolgozni járt, onnan haza a családhoz.
Egy idő után elhatározta, hogy ő is elmegy a barátaival kicsit szórakozni. Eleinte távoltartóak voltak vele szemben, mert nős volt, de aztán ő is elkezdett flörtölgetni más lányokkal.
Kezdett kimaradozni, későn járt haza, a feleségének azt mondta, túlórázott.
A munkahelyén megismerkedett egy gyönyörű lánnyal. Nagyon tetszett neki, ezért udvarolni kezdett neki. A feleségébe már nem volt szerelmes, nem tudta értékelni a családját – el is hagyta őket.
Feri belevetette magát a szabadságba. Kimondottan élvezte.
Hiába sírt a felesége és könyörgött, hogy ne hagyja el, Ferit már nem érdekelte ez a házasság. Unalmas volt, feleségét sem becsülte, meg nem is tartotta már szépnek sem. Kislánya négyéves volt, úgy gondolta, hogy gyerek még, így úgysem értené meg a helyzetet. Hagyta, hogy egyedül boldoguljanak, ő pedig élvezett minden percet, amit az új barátnőjével töltött. Ági tudta, hogy nős, de egy kis kaland neki is jól jött.
Feri hamarosan azzal állt elő, hogy mennyire szerelmes, és készen áll arra, hogy feleségül vegye. Azt is megígérte, hogy minél előbb beadja a válókeresetet, mert már úgyis rosszul érezte magát abban a házasságban, és mindig is ilyen nőre vágyott, mint Ági. De a barátnője mérgesen csak annyit mondott, hogy nincs szüksége rá, mert tudja azt is, hogy van egy lánya, akit elhagyott. Feri nem számított Ági ilyen reakciójára.
Árulónak nevezte Ferit. „A család szenved, te meg szórakozol, és más nőkkel is kikezdesz. Nincs szükségem ilyen férfira” – sorolta Ági, aki ugyancsak olyan apa gyermeke volt, aki elhagyta a családját egy másik nő miatt.
– Az ilyen ember egy senki – csukta be az ajtót Feri után, miután kiadta az útját.
Feri, ahogy bánatában ott üldögélt a parkban, azt gondolta, mégis igaza lehet Áginak. A szerelem sem tart örökké. Elhagyta a családját, miután soha nem segített a feleségének, és azt sem tudja, hogy a kislánya melyik óvodába jár. Rájött, hogy nagyot hibázott.
Visszaköltözött a feleségéhez és a kislányához, és megesküdött, hogy megváltozik.
Ezután több időt töltött a családjával. Felesége is szebb lett a szemében, aki valóban sokkal kedvesebb és boldogabb is lett. Rájött, hogy a felesége is egy szép, okos és gondoskodó nő, anya, feleség. Eddig nem is vette észre, hogy mennyi mindent megtesz a családért.
Eltelt két év. Feri pedig hálás volt Áginak, hogy megmentette a házasságát.
Ha ő nem lett volna, elveszítette volna mindazt, ami a legfontosabb most a számára – a családot.
Vannak napok, amikor imádjuk őket, máskor szeretnénk „titkos árvák” lenni, de végül is ők azok, akikhez mindig haza lehet találni. És soha nem késő rádöbbenni a család értékére.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
