Éva és Tomi hétéves házasok voltak. Katinka lányuk ötéves volt, amikor is valami megváltozott a kapcsolatukban. Tomi elkezdett kimaradozni, későn járt haza, gyakran még a hétvégét sem töltötte otthon.
Éva és a kislány nehezen viselték ezt a helyzetet. Érezték, hogy valami nincs rendben, de Éva nem érezte magát erősnek egy mindent tisztázó beszélgetéshez.
Félt az egyedülléttől, az anyagi bizonytalanságtól, és egyre inkább elfogadta a gondolatot, hogy Tomi el fogja hagyni. Aztán egy nap megcsörrent a telefonja. Tomi csak annyit mondott, hogy nem jön haza – nem ma, hanem soha. Éva próbált nyugodt maradni, mintha csak ezt a mondatot várta volna.
Katinkának is el kellett magyaráznia, hogy apa csak belőle szeretett ki, őt mindig szeretni fogja. De ez is tévedés lett. Az új szerelem és az új család Tomi minden idejét lefoglalta, és anyagilag is egyre kevésbé támogatta a lányát. A lakásban maradtak, de Tomi azt hajtogatta, hogy adják el, mert szüksége van pénzre. Végül Éva kölcsönt vett föl és kifizette Tomit. Ezek után minden kapcsolatuk megszakadt. Katinka nem akart többé az apjához menni.
Érzelmileg hamar túljutottak a váláson, de anyagilag tönkrementek. Éva kénytelen volt pluszmunkát vállalni, hogy lányának mindent meg tudjon adni. Takarítást vállalt egy házaspárnál. Nem szégyellte a munkát. Heti három alkalommal kellett csak mennie, és a bér elég tisztességesnek tűnt.
A feleség soha nem volt otthon, a férje pedig beteg volt, akit még nem is látott, mert az ő szobáját nem is kellett takarítania. Mint kiderült, otthon dolgozott, és a betegsége nem tette lehetővé, hogy szabadon mozogjon – bottal járt.
Egy nap Éva korábban érkezett, több mindent akart elvégezni. István a konyhában ült egy csésze kávé mellett. Éva zavarba jött, és mindjárt el is akarta hagyni a helyiséget.
– Maradjon csak, hiszen úgysem találkoztunk még. Tölthetek egy kávét? – mondta a jóképű férfi.
A szék mellett ott volt a botja.
– Hát bizony nélküle félember vagyok – nevetett fel halkan, amikor látta Éva csodálkozó tekintetét, aki megpróbálta nem észrevenni a hangjában megbúvó keserűséget.
Aztán oldódott a hangulat. Elkezdtek beszélgetni, méghozzá olyan dolgokról is, amiket Éva másnak el sem mondott volna. Emlegette a sikertelen házasságát, a kislányát, a nehéz életkörülményeit. István érdeklődve figyelt, végül már egymás szavába vágva beszélgettek.
Az ilyen és hasonló találkozások mind sűrűbbek lettek.
Éva olyannyira megkedvelte a férfit, hogy azon kapta magát, állandóan rá gondol, és már alig várta a találkozásokat.
Különös kapcsolat alakult ki köztük. Tudta, hogy a házasságuk romokban hever, de lelkiismerete nem engedte, hogy mély érzéseket tápláljon a férfi iránt. Mégis megtörtént az első csók.
A feleség karrierista volt, és már nem tudta elviselni férje tehetetlenségét. Külön utakon jártak már évek óta, és amikor István bejelentette, hogy válni akar, szinte megkönnyebbülve adta rá áldását.
Egy szép verőfényes hétvégén barátkozott össze István a kislánnyal, aki rögtön megkedvelte a bottal járó férfit. Újra jókedvűek lettek.
Éva lemondta a takarítást, és minden erejével azon volt, hogy boldoggá tegye új családját. Ennek már öt éve. István állapota nem romlott, teljes értékű társa lett Évának, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a kisfiuk, a közös gyerekük.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
