Edit és Laci már az egyetemi évek alatt terveket szőttek a jövőjükkel kapcsolatban. A fővárosi lehetőségek garanciái voltak annak, hogy a tanulmányaik után megvalósuljanak az álmaik.
Edit városi lány volt, és ragaszkodott a megszokott környezethez. Mindketten el is helyezkedtek, és már a házasságot tervezték. De a sors közbeleszólt. Laci otthonról táviratot kapott, hogy az apja hirtelen meghalt.
Nemcsak a veszteség okozott fájdalmat, hanem az az üzenet is, hogy azonnal költözzön haza, mert a nagy falusi gazdaságot valakinek irányítani kell.
Edit minden gondolkodás nélkül elkísérte Lacit. Fél év múlva az esküvőt is megtartották a falusi környezetben. Minden az újdonság erejével hatott rájuk.
Átvették a gazdaság irányítását. Nem volt nehéz felvenni a gumicsizmát, amikor az istállóban a jószágokat kellett etetni. A traktoros szántásba is mindketten belejöttek, és szorgalmas munkájuknak meg is lett a gyümölcse.
Mindenki csodálta őket, hogy milyen ügyesen beilleszkedtek a falusi életbe.
Három gyermekük született közben, akik tovább növelték boldogságukat, és erőt adtak meg kitartást a munkához.
Editnek azért néha eszébe jutott, hogy hogyan alakult volna az életük, ha nem jön közbe a drasztikus falusi váltás. A legtöbbször elhessegette ezeket a gondolatokat, mert egyelőre meg volt elégedve a sorsával, és boldog volt. Gyerekeit is biztonságban érezte maga körül.
Húsz év után osztálytalálkozóra hívták Editet. Nem volt ideje merengeni a múlton, de most valahogy mégis megdobbant a szíve. A régi osztálytársak, az első szerelem, a régi környezet a szeme előtt lebegett, és azonnal igent mondott. Most nagyon akarta a múltat, a gyermekkorát, az ifjúságát.
A legnagyobb figyelmességgel készült a „nagy találkozóra”.
Nem szégyellte az addigi életútját, de amikor látta, hogy a városi társai mekkora karriert csináltak, valahogy nagyon jelentéktelennek érezte magát.
Amikor meglátta az első szerelmét, minden feledésbe merült. Nem is gondolta, hogy akkora hatással lesz rá. Az éjszakába nyúló est még egy hétig tartott. Edit élvezte a régi szerelem ízét, a régi ifjúság minden „utórezgését”.
Régi szerelme nem nősült meg. Edit soha nem tért vissza a családjához, hiába várták haza a gyerekek… A végzetes osztálytalálkozó lett a jelen, a múltat eltemette.
A mai napig együtt él szerelmével, a család pedig messziről nézi a boldogságát.
A felnőtt gyerekek nem ítélkeznek, és hűségesen kitartanak apjuk mellett, aki élete legnagyobb csalódása miatt szenved.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
