A szerelem mindig utat talál

25

Róza és Bandi már középiskolában szerelmesek voltak egymásba, de a lány szülei nem engedték, hogy összeházasodjanak. A helyzet tovább bonyolódott, amikor Róza tizenhat évesen teherbe esett.

A kétségbeesett szülők azonnal eltiltották őket egymástól. A szégyen elől a külföldön élő nagynéninél helyezték el a lányukat.

A fiatalok titokban mégis tartották a kapcsolatot, hála a jószívű nagynéninek.

Amikor megszületett gyönyörű kislányuk, Bandi is a karjában tarthatta, majd a nevére vette.

A szigorú apa még az unokája láttán sem érzett együtt a fiatalokkal, még aznap örökbe adták a kislányt, akinek a Luna nevet adták.

A megtört két szerelmes azon a napon látta utoljára egymást, mert Róza hazaköltöztetésével az apa a titkos kapcsolatot is meg tudta akadályozni.

Továbbtanultak, Róza zenetanárnő lett, Bandi pedig külföldön folytatta egyetemi tanulmányait. Teljesen elszakadtak egymástól, csak a szívükben őrizték az emlékeket.

Apa mindig gondoskodott arról, hogy semmilyen hírt vagy üzenetet ne juttassanak el egymásnak.

Róza már harmincéves volt, mire az apja „férjhez adta”. Nem számítottak az érzelmek, Róza, engedelmeskedve apjának, hozzáment az egyik kollégájához. De két év múlva elváltak.

Valószínűleg mind a ketten ezt akarták. Róza maradt a lakásban a válás után, így nem kellett rettegnie a szüleihez való esetleges visszakerülés miatt. Nyugodt, csendes életet élt. Különórákat is adott, így anyagilag sem szorult senkire.

Bandi a tanulmányai befejezése után sem tért haza. Megnősült, de soha nem lett gyerekük. Felesége állandóan betegeskedett, így még a hazalátogatást sem vállalta. Jól fizető állása volt, de sajnos a gyógyszerek nagyon sokba kerültek… Felesége halála után tudott csak repülőjegyet venni, hogy meglátogassa idős szüleit.

Már nyugdíjas volt, így azt tervezte, hogy a szüleinél marad. A régi barátok nem jelentkeztek, egyedüli szórakozása a közeli parkban tett séta lett.

Többször is látott egy padon ülő és olvasó idős hölgyet, de soha nem ment közelebb, nem akarta zavarni.

Az egyik nap eleredt az eső, és Bandi készségesen fölajánlotta az esernyőjét az ismeretlen hölgynek. Amikor közelebb ért, nem kellett sok idő ahhoz, hogy felismerje benne az ötven éve nem látott Rózát. Döbbenten néztek egymásra, majd átölelték egymást. Ott álltak összefonódva, a könnyeiket az eső mosta.

Néhány nap múlva már meg is esküdtek. Nem kellett itt lánykérés, se engedély, mert most saját maguk döntöttek a sorsukról. Arra készültek, hogy együtt élik le életük hátralevő részét.

A következő hónapban felkeresték a lányukat, aki előtt nem volt ismeretlen szülei története. Ötven év után végre teljes lett a család.

A szerelem, ha elég erős, mindig utat talál, és előbb-utóbb minden akadályt legyőz.

A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.