Imre már a második özvegységét próbálta feldolgozni. Nem tudta elviselni a magányt. Az első felesége halála után a sors rákényszerítette a házimunkára, és lassan megpróbálkozott a főzéssel, meg már a mosógépet is be tudta kapcsolni. Amikor a felesége ágynak esett, ott volt a lányuk, aki elvégezte a házimunkát, és az ápolásba is besegített.
Egy évig lelkiismeretesen ápolta a feleségét. Tudta, hogy mindent megtett – majdnem belerokkant -, hogy megkönnyítse utolsó napjait.
Csak téblábolt a házban, nem találta a helyét, szenvedett a magánytól.
Aztán megtalálta második élete párját egy özvegyasszony személyében. Soha nem költöztek össze, de egymás napjait szebbé tették. Lett értelme az életnek, lettek feladatok, kötelezettségek. Még a temetőbe is együtt jártak volt párjuk sírhelyét gondozni. Igazi barátság alakult ki közöttük. De Erzsi is lebetegedett. Imre nagyon aggódott, de már saját magáért is, mert attól félt, hogy újra át kell élnie a veszteség fájdalmas érzését.
Nem sok időnek kellett eltelnie, hogy Imre újra a halál árnyékában álljon és búcsút vegyen kedvesétől. Ez túl nagy megpróbáltatás volt számára. Lánya, aki közben férjhez ment, soha nem szólt bele apja életébe. Bízott abban, hogy mindent jól csinál. Most elhatározta, hogy rábízza a kisfiát, hogy érezze, mekkora szükség van még rá, de már mint nagyapára.
Imre szorongva fogadta az ajánlatot, de vágyott arra, hogy valakiről újra gondoskodjon, hogy újra szeressen. Büszke volt, hogy megbíztak benne. Új értelmet kapott az élete, és visszatért az életkedve is. A gyász is elviselhetőbbé vált.
Alig várta, hogy megvirradjon és mehessen „unokázni”. Nem hitte volna, hogy ilyen nagy örömben lehet még része. Imre végre boldognak és hasznosnak érezte magát. Az élet ment tovább… és még mindig volt remény. Imre most értette meg ennek a mondatnak az értelmét. Az ő számára is lassan véget ér az élet, de közben látja, hogy van remény, hogy lesz folytatás.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
