Dubrovnik – régebbi nevén Raguza – Európa egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja. Erről legutóbbi látogatásunk alkalmával mi is meggyőződhettünk, amikor megismerkedtünk az egyik leghosszabb ideje dolgozó magyar idegenvezetővel. Birdács Olívia 72 évesen is fiatalokat megszégyenítő fittséggel kalauzolja körbe a magyar vendégeket az „Adria gyöngyén”.
– Ön az egyik legnagyobb tapasztalattal rendelkező és jelenleg is rendkívül aktív idegenvezető Dubrovnikban. Mióta dolgozik a szakmában?
– Idegenvezetéssel 1997 óta foglalkozom, de az azt megelőző időkben is a turizmusban dolgoztam, ugyanis 1969-ben érkeztem meg a Vajdaságból Dubrovnikba, az itteni turisztikai főiskolára. Miután lediplomáztam, recepciósként kezdtem dolgozni a Hotel Croatiában a közeli Cavtat városában. Már a 90-es évek elején, a háborús időkben két alkalommal felkért a Dubrovniki Turisztikai Közösség, hogy képviseljem a várost Budapesten egy utazási kiállításon. Időközben kapcsolatot alakítottam ki a környékbeli hotelekkel, képviselőikkel, a turisztikai irodákkal. Ezek képviselőivel 1995-ben egy egyhetes körutat tettünk Magyarországon Szegedtől Budapestig, majd Miskolcon és a Balaton környékén is jártunk, és bemutattuk a város kínálatát. Ekkor merült fel bennem a gondolat, hogy mivel mindig is szerettem a turizmusban dolgozni, megszerzem az idegenvezetői engedélyt – az elsők között voltam, akik a függetlenné vált Horvátországban ilyenre tettek szert. Sikeresen levizsgáztam, és mint magyar idegenvezető kezdtem dolgozni Dubrovnikban.
– Mi a tapasztalata, hány magyar turista érkezik a városba? Nekünk sem volt egyszerű időpontot egyeztetnünk, hiszen folyamatosan csoportokat vezet.
– Igen, nagyon sok a csoport. Voltak olyan időszakok, amikor alig lehetett a kapukon bejutni az óvárosba. Volt, hogy naponta három-négyszer is csoportot vezettem, egyiket a másik után. Kétórás, háromórás városnézésekről van szó. A magyar turisták az elsők között voltak a honvédő háború utáni időkben, akik ellátogattak Dubrovnikba. Még az Új Magyar Képes Újságban is írtak egy kolléganőmről, így híre ment, hogy magyar idegenvezetők is dolgoznak a városban. A magyar turistákról elmondható, hogy sokat tudnak az itteni magyar emlékekről, ereklyékről. Több száz éves közös horvát-magyar múltról beszélünk, amelynek ma is számos nyoma van, többek között ebben a városban is.
– Feltétlenül meg kell kérdeznem mint idegenvezetőtől és olyan személytől, aki már rendkívül jól ismeri az egész várost, hogy Önnek mi a kedvenc helye?
– Nehéz erre a kérdésre válaszolni. Én a szívemben hordom az egész várost, hiszen éltem már a különböző részein, az óvárosban és a közvetlen környékén is. Egyszerűen azt mondhatom, hogy az egész várost úgy hordozom a szívemben, mint ahogy Szent Balázs a tenyerén. Igyekszem a turistáknak is mindig úgy bemutatni, hogy a szívükbe zárják Dubrovnikot.
– Magyarok és horvátok több évszázados együttélése történelmi tény. Mi a helyzet ma a dubrovniki magyarokkal?
– Sajnos azt kell mondanom, hogy nem reménykeltők az adatok. Még a 2000-es évek elején próbálkoztunk egy magyar közösséget létrehozni, azonban nem volt olyan személy, aki az egyesületalakítás élére állt volna. Abban az időben 43-46 magyar család nevére bukkantunk rá. Az egyik barátnőm, Bodor Terézia a telefonkönyvből kikereste és felhívta azokat, akiknek magyar volt a nevük. Egyszer összeültünk, de kiderült, hogy nincs közöttünk olyan, aki közösségépítéssel foglalkozna. Egy háború után voltunk, nagyon különböző elfoglaltságokkal, talán ez volt az oka. Abban az időben két magyar idegenvezető volt Dubrovnikban, és jelenleg is csak néhányan vagyunk.
– És itt van még a természetes asszimiláció is.
– Igen, az én családomban is a két lányom még valamennyire beszéli a magyart, magyarnak vallják magukat. Az unokák és a vejem azonban horvátok. De így van ez a többi itteni magyarnál is. Vannak olyan magyar családok, amelyek itt és a környéken telepedtek le, mert turizmussal foglalkoznak. A magyarok mindig is nagyon szerették Dubrovnikot, ezt tapasztaltam a 27 év alatt, amióta idegenvezetőként dolgozom. Reményre adhat okot a jövőre nézve, hogy napjainkban sokan a munkájukat online végzik, nincsenek „röghöz” kötve, utazhatnak a világban, ez főleg a fiatalokra igaz. Aki pedig a turizmusban látja a jövőjét, annak Dubrovnik nagyon jó választás lehet. Biztosan lesznek olyan magyar családok, amelyek ezt a gyönyörű várost választják majd lakhelyül.
– Szezonban, idegenvezetőként milyen egy napja?
– Sokszor nagyon izgalmas. Az óváros közelében a parkolás igencsak problémás, autóval is alig lehet megközelíteni, nem beszélve a buszokról. Mindig amiatt izgulunk, hogy sikerül-e a következő csoportnak időre megérkeznie, ugyanakkor az előző csoporttal is befejezni a sétát. Ez főleg két-három évvel ezelőtt volt így, amikor naponta három-négy csoportot is vezettem. A várfalra sokszor háromszor-négyszer is felmentem. Több idegenvezető nem ment fel a csoporttal, de én mindig elkísértem őket. A város vezetése már igyekszik korlátozni a turisták számát, hiszen voltak olyan napok, amikor a tengerjáró hajókkal 12 ezer vendég is érkezett a nap folyamán. A pandémia idején természetesen az idegenforgalom is csökkent, de lassan visszatér minden a régi kerékvágásba. Az elmúlt hónapban már elértük a járvány előtti turistaforgalom 83 százalékát, ami egyértelműen bizakodásra ad okot.
