Azt hiszem, hogy amikor már mindent feléltünk, amikor már a családi ékszert is eladtuk, hogy valamiből meg tudjunk élni és ki tudjuk fizetni a számláinkat, az már a teljes elszegényedéshez vezet. Amikor az emberek elkeseredésükben az utolsó tartalékaikhoz nyúlnak, és a családi örökséget is pénzzé teszik, az már a végső stádium. Ebből sajnos az következik, hogy az elszegényedés küszöbén állunk. Amikor a nyugdíjasoknak csak arra futja, hogy kifizessék a rezsit, és majdhogynem éheznek egész hónapban, amikor a többgyerekes családok egy fizetésből, csak enni tudnak adni a gyereknek, és másra már nem futja, az elég ijesztő képet vetít előre a jövőnkről.
A gazdasági elemzők már olyan jóslatokba bocsátkoznak az újságok hasábjain, hogy tíz év múlva az afrikai országok szintjén lesz a nélkülözés hazánkban, és erre a veszélyesen elszegényedő dolgozó horvát társadalmi réteg állapotából következtetnek.
Jelenleg több mint 300 ezren vannak munka nélkül; arról nem is beszélve, hogy a dolgozók közül is közel 100 ezer ember több hónapja nem kap fizetést. Emiatt augusztus végéig több mint 230 ezer polgár számláját zárolták, jelenleg mintegy 1164 házat, lakást vagy más ingatlan árvereznek el a ki nem fizetett számlák, hiteltartozások miatt. Naponta kerülnek családok az utcára.
Németországban például, ha valaki legkevesebb két hónapig nem kap fizetést – igaz ez nagyon ritkán fordul elő, de ha mégis –, törvény van rá, az alkalmazott írásban figyelmeztetheti munkaadóját, hogy amennyiben nem fizeti ki a fizetéselmaradást, nem fog tovább dolgozni. A munkáltató ezért nem mondhat föl a panasszal élő alkalmazottnak, a fizetést viszont, ha máshogy nem megy, bírósági úton behajtják három hét, illetve legfeljebb négy hónap alatt. Olyan pedig elő sem fordulhat, hogy a dolgozók után nem fizeti be a foglalkoztatója a különféle járulékokat.
A relatíve drága munkaerőnek és a gazdasági válságnak egyértelműen része van abban is, hogy az utóbbi években erősen visszaesett az országba érkező külföldi tőke mennyisége.
A szomorú az, hogy minderről a legtöbben nem hajlandók tudomást venni, és a megszokott életszínvonalat akarják biztosítani családjuknak. Így aztán eladósodnak. Csupán a lakosság 10 százaléka tud félretenni, 90 százalékuknak egyáltalán nincsenek tartalékaik, csak hiteleik.
Ahhoz, hogy az ember az Európai Unióban munkát vállaljon, ha majd csatlakozunk, szüksége van jó szakmára, esetleg diplomára, nyelveket kell beszélnie. Ehhez is találtunk egy ijesztő adatot: a 2001-es népszámlálási adatok szerint közel 686 ezer 15 évnél idősebb horvát polgárnak nincs általános iskolai végzettsége.
A szegénység járványszerűen terjed a világon, mi pedig csak a jólétet látjuk a televízióban, a filmekben. Nem veszünk tudomást a valóságról. Nemrég egyik falusi búcsúban hallottam, ahogyan a kisfiú kérleli az apját, hogy vegyen meg valamit neki az egyik standon. – Apucinak nincs pénze – mondja az édesapa. – Akkor vegyél pénzt! – mondta a gyerek!
{fcomment}