Január 6-án vízkereszt napjával lezárult a karácsonyi ünnepkör, és elkezdődött a télbúcsúztató-tavaszváró időszak, a húsvét előtti 40 napos böjt kezdetéig, hamvazószerdáig tartó farsangi. Az ősi tavaszváró ünnephez sok néphagyomány kötődik.
A farsang története
A tél vége és a tavasz kezdete már az ókori népek mindegyikénél is igen jeles ünnep volt. Ezt leginkább különféle maszkokba és jelmezekbe bújva ünnepelték. A kereszténység elterjedésével azonban Európában az ilyen típusú ünnepek gyakorlatilag eltűntek, és csak jóval később, a középkor végétől jelentek meg újra.
Hagyományosan a farsangot a vidámság, a jelmezek, a finom ételek, bálok és mulatságok jellemzik. A farsanghoz nem kötődik a keresztény liturgikus naptárban vallási ünnep, hiszen alapvetően a néphagyományokra épül. A farsang csúcspontja a karnevál, amit magyarul a „farsang farka” névvel szoktunk illetni. Ez a húshagyókeddig tartó utolsó három nap, amikor is hatalmas mulatságokat és télbúcsúztatókat tartanak.
Farsang vége
A farsangi szokások a farsang végére, farsang farkára összpontosultak, farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre. Az előkészületek azonban már a farsangvasárnapot megelőző csütörtökön kezdődtek. Kövércsütörtökön számos vidéken jó zsíros ételeket főztek, és sokat ettek abban a hitben, hogy így bő lesz a termés, és kövérre híznak a disznók.
Mindenütt arra törekedtek, hogy az ételeket hamvazószerdáig elfogyasszák, mert akkor kezdődik a böjt. A szlavóniai Kórógyon azt mondták: „Inkább a has fakaggyon, mincsen az a kicsi étel megmaraggyon” (Penavin, 1988).
Köszöntők
Mint minden jeles ünnephez, a farsanghoz is szervesen hozzátartoztak a jókívánságmondó és adománygyűjtő szokások. Igen változatosak a farsangköszöntők, melyek a magyar nyelvterületen mindenütt megtalálhatók voltak. Ilyenkor is igyekeztek biztosítani az elkövetkezendő esztendőre a jó termést, a szerencsét, az állatok egészségét és szaporaságát a kimondott szó mágikus erejével.
Jelmezek
Világszerte, így vidékünkön is a farsang adott alkalmat a különféle jelmezek, maszkok felöltésére. Megjelenítettek úgynevezett zsánerfigurákat, például cigányasszonyt, ördögöt, kereskedőt, törököt stb., ijesztő csúfnak és szépnek nevezett figurákat.
A Drávaszögben maszkos alakok járták az utcákat, és a házaknál tojást gyűjtöttek. Ördögnek, cigányasszonynak, katonának, töröknek, halásznak, menyasszonynak öltöztek a férfiak, legények. A házakat felkereső alakoskodók között ökör és medve is szerepelt. Várdarócon húshagyókedden a „kakasok” jártak. Négy-öt fiú szakadozott ruhába öltözött, az arcukra kakasmaszkot tettek. Úgy ugráltak a lányokra, mint a kakas a tyúkra. Jutalmuk tojás volt, amit kosarakba gyűjtöttek. E szokásban is jól tükröződnek a termékenységvarázslás nyomai.
Táncmulatságok
A táncmulatságok legfőbb ideje a farsang volt, és a kocsmában vagy bérelt házaknál zajlott. Minden társadalmi réteg megrendezte a maga bálját. A szervezők a mindenkori legények voltak.
A farsangi mulatságoknak rendkívül fontos szerepük volt a párválasztásban. Az egész magyar nyelvterületen számos adat bizonyítja, hogy a lányok ilyenkor adták a legényeknek a bokrétát a kalapjukra.
A kakasütés
A kakasütés ősi, nemzetközileg is jól ismert játék. Várdarócon és Kopácson a kocsma melletti téren levágott kakasfejet ástak a földbe. A vállalkozó szellemű legénynek bekötött szemmel kellett bottal eltalálnia a kakasfejet. Ha sikerült, akkor jutalomból a kakasból paprikást főztek neki az esti mulatságon.
Vénlánycsúfoló
A farsang adott alkalmat arra is, hogy tréfásan, olykor durván figyelmeztessék azokat, akik ugyan már elérték a megfelelő kort, de mégsem mentek férjhez. Van adat arra, hogy vénlegényeket is csúfoltak, de a szokások többsége a vénlányokra vonatkozik. Vénlányoknak azok a lányok számítottak, akik egy-két évvel vagy többel túlhaladták a házasságkötés helyileg ideálisnak tartott időpontját.
A magyar farsangi vénlánycsúfolás négy fő változatáról vannak leírásaink. Ezek a következők: a tuskóhúzás, a kongózás, az ún. szűzgulyahajtás és az állakodalom.
A tuskót nagy zajjal végighúzták az utcán, majd a vénlányok ajtajára kötötték, vagy a kapujukhoz támasztották. A Drávaszögben, Laskón hamvazószerdán nagy tuskókat hentergettek a férfiak/legények a lányos házak és özvegyasszonyok kapuja elé. A nézők közti fiatal lányok hangosan kiabálták:
„Elmúlt farsang, itt hagyott,
Nagylányoknak bút hagyott,
De énnékem nem hagyott,
Mert én kicsi vagyok.”
Ezeknek a szokásoknak már csak egy kisebb része él vidékünkön, méghozzá a hagyományápolók révén. A bálokat már nem párválasztás céljából rendezik. A farsangi beöltözés is inkább egymás mulattatására, viccelődésre és szórakoztatásra szolgál.
