Új, bővített kiadásban jelent meg tavaly év végén Segota Márta Csúzai anekdoták és életképek című kötete, melynek bemutatóját a kiadó, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK) szervezte meg Csúzán, a Kossuth-házban.
A szűk körű irodalmi esten Pinkert Ilona, a csúzai Pódium Amatőr Színjátszó Társulat vezetője olvasott föl néhány anekdotát a gyűjteményből, majd Hordósi Dániel, a HMDK elnökségi tagja köszöntötte a közönséget. Az első sorban foglalt helyet Segota Márta is, akinek köszönhetően létrejött a Csúzai anekdoták és életképek című könyv.
Az első kiadás másfél évtizeddel ezelőtt jelent meg, komoly kinccsel bővítve a csúzaiak kulturális hagyatékát. A füzet most újabb anekdotákkal bővült, a bővített kiadás bemutatójára került sor az ünnepek előtt.
Az elbeszélt történetek, melyek az egykori csúzai lakosokkal estek meg, igazi értékek, melyek a szóbeliségük miatt előbb-utóbb feledésbe merültek volna.
Segota (Bókos) Márta könyve, ahogy arról címe is árulkodik, nemcsak humoros, csattanóra végződő történeteket, hanem életképeket is tartalmaz. A történeteken keresztül képet kapunk falunk egykori lakosainak életéről, arról például, hogy milyen volt a pudárkodás, a cséplés vagy a varródélutánok, de megjelennek benne nagy történelmi és személyes sorstragédiák is, így például a trianoni békeszerződés okozta traumák vagy a partizánvérengzés 1944-ben.
Észrevehető, hogy sokszor még a fájdalmas történetekben is megjelenik a humor, amely sokszor „mentőövként” szolgált elődeinknek, hogy átvészeljék a háborúkkal, nehézségekkel teli huszadik századot.
Pasza Árpád, a Csúzai anekdoták és életképek bővített kiadásának lektora ismertetőjében Tóth Kálmánt, a kötet előszavának íróját idézve kiemelte, a könyv „szerzője” a falu népe, „akik közül a többség, sajnos, már eltávozott az élők sorából; mégis külön köszönet illeti Segota Mártát, aki hosszú évek odaadó munkájával egybegyűjtötte és formába öntötte ezeket a történeteket”.
A bemutató végén mindenki kapott egy példányt a kötetből, melyeket Márta néni dedikált a helyszínen. Az esemény társalgással ért véget, a résztvevők a bemutatóból ihletet merítve „anekdotáztak” tovább, folytatva a régi hagyományt.
