Tamás gondtalan házasságban élt feleségével, míg meg nem született a kislányuk. A babavárás időszaka is rózsaszín ködben telt. A gyerek születése után azonban minden megváltozott. Felesége minden idejét betöltötte a kislány, vele már alig foglalkozott. Mintha nem is létezett volna. Nem várta ebéddel, nem volt vasalt inge, mondván, hogy nem ért rá.
Soha nem mentek már kettesben még moziba sem. Egyre többet veszekedtek, és lassan úrrá lett életükön a rosszkedv és a fásultság.
Tamás feleslegesnek érezte magát otthon. Már nem hitte, hogy lenne megoldás levertségére, így házon kívül kereste a boldogságot. Megismerte Évát, akibe őrülten szerelmes lett. A fiatal lány visszahozta Tamás életébe a fiatalos lendületet. Megint férfinak érezte magát.
Egy idő után döntenie kellett, így Évát választotta. Elköltözött a feleségétől. Élvezte a szerelmeskedést, a kötöttségek nélküli életet, de egy idő után kezdte kellemetlenül érezni magát a sok fiatal között.
Ahogy egyre rosszabb lett a kedve, úgy nőtt az Évával való veszekedések száma. Elköltözött tőle is. Albérletet vett ki, és várta, hogy letisztuljanak benne a dolgok. Nem lett jobb a közérzete. Munkahelyéről is kezdett kimaradozni.
Hiába próbálta újra összerakni szétesett élete darabjait, nem sikerült.
Szörnyen hiányzott neki a családja. Egyre többet gondolt kislányára, feleségére.
Nem tudott szabadulni az emlékektől, a problémák sem tűntek már olyan vészesnek. Kezdte megérteni felesége anyasági állapotát, és úgy érezte, most érett meg az apaságra. Kislánya már óvodás lett. A fa alatt állt, hogy legalább messziről lássa családját – igen, ez volt az ő családja! Nagyon vágyott utánuk.
Felesége volt a bátrabb, és egy nap megszólította, hogy menjenek együtt a játszótérre.
Tamás szégyenkezve megkönnyebbült, és most elfogadta a korábban elutasított életformát. Túl önző volt eddig, amikor nem tudta megérteni, hogy van egy csöppség, aki mind a két szülő szeretetét igényelte. Most úgy érezte, rendbe tudja tenni mindazt, amit elrontott.
Délutánonként már ő megy kislányukért az óvodába, egy este vacsorára is ott maradt.
Felesége is kiegyensúlyozott lett. Biztató tekintetéből az árad, hogy igen, itt a helye a családban. Mindketten rájöttek, idő kellett ahhoz, hogy megérjenek egy rendezett családi életre.
