Akit szavakkal vernek, éppúgy fájdalmat érez, csak láthatatlan, vagyis lelki sérülései vannak.
Katit már gyermekkorában is bántották. A rosszindulatú szülői megjegyzéseket a mai napig nem tudja elfelejteni. Kicsi volt, nem tudott védekezni, azt hitte, ez a normális. Azt gondolta, hogy ő nem is szerethető, párkapcsolatában is ez a szorongató érzés gyötörte évekig.
Az állandó ordibálás, fenyegetőzés, vádaskodás és a beszólások minden naposak voltak a férje részéről, soha semmi gyengédséget nem kapott, dicsérő szó nem hangzott el.
Elnézte a fiait és azon gondolkodott, hogy milyen anya is ő? Tudta, hogy jó ember. És az volt az érzése, hogy nem tud többé megbocsátani.
Férje a barátok előtt is mindig gúnyt űzött belőle. Soha nem volt megelégedve a főztjével sem. Igaz, a gyermeknevelésbe nem szólt bele, de ha valami nem tetszett neki, csak annyit mondott: „Tiszta anyja!” Pedig nagyon igyekezett megfelelni az elvárásoknak.
Eldöntötte, hogy nem tűr tovább. Várta, hogy férje hazaérjen a munkából, hogy megbeszéljék, hogyan tovább. Az pedig azzal rontott be, hogy a kutyának sem volt képes friss vizet adni!
Kati nyugodtan próbálta férje tudtára adni, hogy nem hajlandó tovább elviselni az állandó megaláztatásokat, és ki fog lépni a kapcsolatból.
Férje csodálkozva állt vele szemben, és megütközve hallgatta Katit. Ártatlan tekintettel nézett, és esze ágában sem volt elfogadni, hogy ő lenne a bántalmazó, hiszen ő csak jó útra akarta terelni a feleségét… A felesleges kilók is csak ártanak az egészségnek. Ő csak Pufókának becézgette Katit. Nem volt tudatában, hogy minden szava mekkora sebet ejt a felesége lelkén. Bocsánatot kért, és könyörögve kérte Katit, ne hagyja el, mert ő csak szeretetből mondja, és már repült is a tányér a padlóra: „Nem kell, hogy összepakolj, majd én elmegyek egy időre, és megpróbáljuk egymás nélkül, ha már nem vagyok jó!” – mondta sértődötten, és rácsapta az ajtót Katira.
Megkönnyebbült. Ő nem akart próbaidőt, de legalább így rendet tesz a gondolataiban. Nem volt ereje lázadozni, csak azt érezte, hogy nem ilyen életet érdemelt volna.
Rájött, nem akarja, hogy gyerekei ezt a párkapcsolatot, ezt a férfimintát lássák maguk előtt.
Elégedett volt önmagával, hogy volt bátorsága kilépni ebből a kapcsolatból.
Hálás volt önmagának és gyerekeinek, hogy ki tudott állni önmagáért.
