Újbezdán – Újbezdán a Drávaszög nyugati csücskében található kis település, lakossága főleg mezőgazdaságból él. Először a nőszervezet, majd a nyolcvanas évektől az újbezdáni kultúregyesület a település kulturális életének a legfőbb szervezője. Számos nagyszabású rendezvényre került sor, több hazai és külföldi fellépésen öregbítették Újbezdán hírnevét. Idén a laskói kultúregyesülethez hasonlóan ez a szervezet sem részesül támogatásban Sója Dénes képviselő „jóvoltából”.
A kulturális élet legfőbb szervezője
Az 1940-es évek vége, az ötvenes évek eleje a horvátországi magyar műkedvelő színjátszás legjelentősebb korszaka. Ebben az időszakban a legtöbb magyar közösségben megalakultak a színjátszó csoportok, amelyek nemcsak az otthoni közönség előtt, hanem más települések színpadán is bemutatkoztak. Az újbezdáni színjátszók például 1951 júniusában Eszéken, a horvátországi magyar műkedvelő egyesületek szemléjén szerepeltek nagy sikerrel. Ebben az időszakban több színdarabot – Sárga csikó, Nem élhetek muzsikaszó nélkül stb. – is színre vittek, ezek betanítását leginkább a helyi pedagógusok, köztük Márton Borbála és Szloboda János vállalták. A hatvanas évektől a műkedvelő színjátszást a népi tánccsoport és az énekkar váltotta fel. Közben azért a színház iránti érdeklődés is megmaradt. A Pécsi Nemzeti Színház, a szabadkai Népszínház és a környék színjátszói is többször vendégszerepeltek Újbezdánban.
– Nagyon gazdag művelődési élet folyt a településünkön sok önzetlen önkéntes munkájának köszönhetően. Az emberek eljártak a rendezvényekre, szívesen vettek részt a közös munkában, áldozatkészség jellemezte őket. Ez most is vonatkozik a kultúregyesület minden tagjára. Érthetetlen számunkra, hogy mi okból vonták meg idén a támogatást, már így is nagy a széthúzás mindenütt, ezzel pedig csak azt érik el, hogy még nagyobb legyen. Sok ember sok éves munkáját értékelték ezzel le – mondja Horvát Borbála, aki szintén évek óta részt vesz az egyesület munkájában.
Tánccsoport, énekkar, rendezvények
A tánc az újbezdáni, falusi fiatalság egyik legkedveltebb szórakozása volt a múltban, a táncalkalmak jelentették egyúttal a fiatalok ismerkedési lehetőségeit is. Számos közösségi esemény és ünnep alkalmával követelmény volt, hogy a résztvevők táncolni tudjanak. A szülők is erre serkentették gyermekeiket, szégyen volt, ha valaki nem tudott táncolni. A táncokkal párhuzamosan tanult meg a fiatalság viselkedni, lett részese a falu közösségi életének. Több éves hagyománya van az Erzsébet- és Katalin-napi bálnak, amit az egyesület szervez évek óta, de társszervezője a szintén hagyományos emberbálnak, amelyre minden újbezdáni és újbezdáni származású házaspár névre szóló meghívót kap. 1999 óta minden évben megszervezik a májusfa-kitáncolást, de számos más hagyományt is felelevenítettek.
– Én az újrakezdés (1999) óta az egyesület vezetőségében dolgozom, célunk az volt, hogy újra beindítsuk a kulturális életet a faluban. Nagyon szeretjük ezt csinálni, egy-egy rendezvénybe, a kórusba, a színjátszókörbe a szívünket-lelkünket beleadjuk. Nagyon nehéz lesz támogatás nélkül, de nem adjuk föl, mi mindent megteszünk, ami erőnkből telik, megpróbálunk támogatókat szerezni, ha már a horvátországi „összmagyarság” parlamnti képviselője nem támogatja tevékenységünket – mondja Horvát Ibolya.
A nyolcvanas évektől működik a máig is tevékenykedő Szivárvány Asszonykórus, több éven keresztül tánccsoportot is működtettek, majd néhány hónappal ezelőtt újra színjátszó csoportot alakítottak, amely túl van több hazai és külföldi fellépésen is.
– A hét végén Kisharsányban, a Körzeti Művészeti Fesztiválon vendégszerepeltünk, és már a következő hónapokra is számos meghívás érkezett, de egyelőre egyikre sem tudtunk igen mondani, mivel a kultúregyesületben tevékenykedő asszonyok nagy része idénymunkákat kénytelen végezni, és már csak ezért sem várhatjuk el, hogy saját pénzükből finanszírozzák az egyesületet, a fellépéseket, de mindent megteszünk azért, hogy tovább működhessünk – mondta Ružić Piroska, az egyesület elnöke.
