Csak az utcai fény szűrődött be a szobába, de ez a világosság elég volt ahhoz, hogy Bea rádöbbenjen: élnie kell! Mellette szuszogott hathetes kislánya. Álmában sem gondolt arra, hogy férje nem fogja őket hazavárni a szülészetről. Elhagyta családját egy tíz évvel idősebb nő miatt.
Próbálta visszapörgetni az eseményeket, de sehol sem talált gyanús jelet. Férje naponta eljárt dolgozni, ő meg el volt foglalva a babavárással. Olyan fiatal házasok voltak, hogy még idő sem jutott arra, hogy megunják egymást. A gyönyörű lakodalma jutott eszébe. Fúvószenekar kísérte a menetet. Micsoda csodálatos nap volt!
Az esküvő napján már terhes volt. Talán ez kényszerítette volna P-t arra, hogy feleségül vegye?
Egy gyerekágyas anyát így faképnél hagyni! De valahogy most nem hiányzott mellőle az áruló férj. Megsértett nőiességénél erősebb volt az anyai ösztöne… Fogadalmat tett, hogy a kis tüneményt egyedül fogja felnevelni.
Szülei a szomszédban laktak. Sok lelki és anyagi támogatást kapott tőlük. Az ismerősökből is döbbenetet váltott ki a nem mindennapi esemény.
Az évek múltak, és halványodott a csalódás, de annál nagyobb volt a bizonyítási vágy, hogy igenis élni lehet egyedülálló anyaként is.
Iskolás lett a lánya. Egy nap a tornatanára kíséretében ment haza. Tisztelte, becsülte a pedagógust, és azt gondolta, hogy ő ilyen apukát akar. Anyja csodálkozva fogadta a váratlan vendéget, de miután jól ismerték egymást, nem volt kellemetlen a találkozás. Már jó ideje tartottak ezek a „véletlen” találkozások, amelyeket a kislány ügyesen szervezett meg. Észre sem vették, hogy milyen családias hangulat alakult ki hármuk között. Aztán házasságot kötöttek, és közös terveket szőttek a jövőre nézve.
Hamarosan megszületett közös gyermekük. Kislány lett, ezt pedig Katinka nem tudta elviselni. A féltestvére iránti féltékenységet, az ebből fakadó durvaságot nem voltak képesek kezelni. Addig fajult a dolog, hogy Katinkát kénytelenek voltak a nagyszülőkhöz költöztetni.
Katinka összeomlott. Bánatában senkivel sem érintkezett, valósággal megnémult. Ő csak egy igazi családot szeretett volna, amelyben apa is van. Ahogy kamaszkorba lépett, mintha a lázongó lelke kezdett volna megnyugodni. Haza-haza látogatott, és fokozatosan megnyugodott. Rájött, a család igenis nagyszerű dolog, és egyáltalán nem bánta, hogy neki is köszönhető a kialakult helyzet. Örömmel „fészkelte be” magát családjába.
