A mindennapi ebédfőzés nem kis gondot jelent a háziasszonyoknak. Ne legyen túl költséges, meg hát meg is legyenek elégedve.
Akkor legyen túrós tészta, ha már péntek is van. Elszaladok a boltba. Nincs is gond, csak a pénztárnál, ahol akkora a sor, hogy órába telik a túró, tejföl beszerzése. Körülnézve döbbenek rá, hogy az én kosaramban csak ez a két dolog árválkodik. Már kezdtem kellemetlenül érezni magam a hosszan kígyózó sorban. Tudjuk, a koronavírus miatti félelmek hatására kezdődött meg már napokkal ezelőtt a bespájzolás. Ez a félelem arra készteti az embereket, hogy felkészüljenek egy elhúzódó járványra, a karanténhelyzetre.
Most tényleg a szappan a csoda? Nyilván nem, de nem árt, ha visszatérünk azokhoz a higiéniai szabályokhoz, amelyekre már óvodáskorban megtanítottak bennünket. Nem árt, ha most néhány hétig nem fogunk kezet az ismerősökkel, és nem ölelgetjük, puszilgatjuk egymást találkozáskor.
Na, de ilyen azért még nem volt! Nem túl nagy a valószínűsége, hogy bekövetkezik, de ha igen, több hétig is eltarthat. Azt nem hisztéria okozza, ha legalább egy hétre bevásárolunk. Nem árt, ha van mihez nyúlni, ha felmerül a kérdés, hogy mi legyen az ebéd?
De száz májkrémet megvenni és öt doboz élesztőt! Minden le fog állni? Nem, jó eséllyel a környezetünkben sem fog bekövetkezni az, amitől félünk.
Ha valaki megfertőződik, ne essen pánikba, ez nem a fekete halál, még az időseknek is van esélyük a gyógyulásra. Ha elég erős a szervezete, mert gyógyszer nincs rá. Igaz, hogy az új vírus tulajdonságait senki sem ismeri, de az biztos, hogy a fertőzőképessége nagy.
Na, végre! Már az előttem álló vásárló is fizetett. Honnan van most mindenkinek ennyi pénze? Sorra kerülök a túrómmal, és én már annak is örülök, hogy a pénztárgép jelzi, a bankkártyámmal minden rendben.
Velem nincs valami rendben, hogy nem vásárolok annyi fölösleges dolgot? Persze mindig van annyi tartalékom, hogy ha rákérdeznek, mi legyen az ebéd, feltalálom magam.
Azért vigyázzunk magunkra! És egymásra is! Ne csak most, hanem mindenkor.
