Az öblösebb pohár biztosítja, hogy a folyadék megfelelő mennyiségű levegővel érintkezzen, ami rendkívül fontos a vörösborok esetében.
Kitűnő időtöltés lehet annak vizsgálata, hogy milyen hatással van a pohár alakja a bor ízére. A kérdéssel foglalkozó borszakértők úgy találták, hogy minden bor másfajta poharat igényel.
A legegyszerűbb eset a pezsgő, amelyet a lehető legkeskenyebb pohárból (flőte) kell inni, hogy a széndioxid, amely a habzó érzésről gondoskodik, nehogy megszökjön. Így hát hibának tekinthető, ha a pezsgőt kehelyben szolgálják fel.
Egy vörösboros pohár éppen ellenkezőleg működik, hsizen a vörösbor ízét a folyadék és a levegő közötti kölcsönhatás befolyásolja. Ennek oka, hogy a vörösborban lévő tanninok túl keskeny pohárban az ízt kissé csípőssé teszik. Ezért a vörösboros poharaknak nagynak és öblösnek kell lenniük, hogy minél nagyobb felületen érintkezhessen a bor a levegővel, és az oxigén megköthesse a tanninokat. Egy másik ok is szól a forma mellett: fontos, hogy a nemes vörös illata intenzíven jusson az orrba, mert az, amit az ember az íz fogalma alatt definiál, nem kis részben illatból áll (ezért nem is érzünk jól ízeket, ha meg vagyunk fázva, be van dugulva az orrunk).
A fehérbor esetében fontos a hidegen való szervírozás, ezért ennél kompromisszumot kellett kötni a pohár tekintetében: egyrészt keskenynek kell lennie, hogy tartsa a hőmérsékletet, másrészt szélesnek is, hogy az aromaanyagok eljuthassanak az orrba. Éppen ezért a fehérboros pohár hasasabb, mint a pezsgős, ám keskenyebb, mint a vörösboros. De ezzel még nem értünk a dolog végére: egy svájci boros szaklap szerkesztői az olasz Angelo Gaja nagy borát, a Ca’Marcdandát háromféle, kiváló minőségű pohárból kóstolták. Az eredmény: egyszer fűszeres és füstös, másszor poros és elmosódott, majd ismét hangsúlyosan zamatos és csokoládéra emlékeztető volt az íz.