Több száz építőipari munkás került az utcára az elmúlt hónapokban. Az érintettek többségének a gazdasági válság, az ingatlanpiaci krízis hatására mondtak fel a munkáltatók. Régiónkban is több építőipari cég zárt be, és a leépítések során naponta jelentkeznek a munkaközvetítő hivatalnál újabb állástalanok. A várdaróci Molnár Róbert négy évet húzott le az egyik cégnél, ahol jelenleg a felmondási idejét tölti.
A napokban a Konstruktor-Inženjering cégnek, amely 1400 embert foglalkoztat, „föllázadtak” az alkalmazottai, mivel három hónapja nem kaptak fizetést. De egy ideje már régiónk egyik legnagyobb építőipari cégének, az Osijek-Koteksnek a megrendült helyzete is napirenden van, ahol ezer munkás, vagyis ennyi család megélhetése került veszélybe. Már az utolsó három havi béreket is a cég többségi tulajdonosának, az osztrák Alpine Bau-nak a számlájáról fizették ki. A leépítések első fázisában 150 embernek mondanak föl, valamint 25 főt korhatár előtti nyugdíjba küldenek.
De nem csak a nagyobb építőipari vállalatokat érintette a válság, a kisebbeknél is hasonló a helyzet. Az eszéki Dom vállalatnál is, ahol 110-en dolgoztak, a felére csökkent az alkalmazottak száma, és az új munkaszerződések szerint nekik már 2200 kúnás havi fizetésért kell robotolniuk.
Várdarócról és Laskóról közel harmincan dolgoztak a cégnél, köztük a várdaróci Molnár Róbert is. Ő négy éve áll a Dom alkalmazásában. Most úgy döntött, nem írja alá a számára előnytelen munkaszerződést, így most már a felmondási idejét tölti.
– A cégre korábban nem lehetett panaszunk, igaz, meg kellett dolgoznunk a fizetségünkért, de mindig időben utaltak. A túlórapénzt kezdetben havonta, majd háromhavonta kaptuk. Aztán megindult a lavina: elvették a napi 8 kúnás étkezési hozzájárulást, majd egy éve 8 százalékkal csökkentették fizetésünket. Ezeket még csak-csak lenyeltük valahogy, de azt, hogy továbbra is ugyanannyit dolgozzunk 2200 kúnáért, mint a duplájáért, számomra nem elfogadható – mondja Róbert, aki hozzáteszi azt is, hogy ő ezt megteheti, mert egyedülálló, és már külföldi munkavállaláson is gondolkodik, mivel tudja, hogy a környéken biztosan nincs esélye új munkahelyre. – De mit tehet az, akinek csak pár éve van a nyugdíjig, vagy az, akinek még évekig kell a törlesztőrészleteket fizetnie? – kérdezi Róbert.
Az építőipari vállalkozásokat egyre gyorsabb ütemben dönti be a gazdasági válság, valamint a lánctartozás, aminek a következtében sajnos még több dolgozó kerül a fentiekben bemutatott helyzetbe.
