Lavinát indított el az egyik vinkovci székhelyű kereskedelmi lánc most már volt alkalmazottjának a vallomása, amellyel Horvátország talán egyik legrosszabb munkaadójáról rántja le a leplet. A riport és az újságcikkek után sorra szólaltak meg más cégeknél dolgozó alkalmazottak is, legtöbbjük szintén kereskedelmi dolgozó.
Egy európai felmérés szerint minden tizedik alkalmazott volt már munkahelyi „fúrásnak” kitéve. A munkahelyeken nem ritka a diszkrimináció, a megfélemlítés, a szóbeli atrocitás, sőt az esetek öt százalékában fizikai leszámolás is előfordul.
Ami a horvátországi statisztikát illeti, száz munkahelyi zaklatás áldozatai közül csak kettő jelenti fel a munkaadóját a felmondástól való félelem miatt, elmarasztaló bírósági ítéletekről pedig szinte alig lehet olvasni, és ha vannak is, a kártérítés összege nevetséges. Elvileg ilyen esetben a törvény 120 ezer kúnás kártérítésre is büntetheti a munkaadót, de az elmúlt években 10 ezer kúnánál magasabb összegről nemigen van tudomása a mobbingot elszenvedett egyéneknek segítséget és tanácsadást nyújtó szervezeteknek sem. Adataik szerint a helyzet most már odáig fajult és a horvát valóság része lett, hogy naponta átlagban hárman kérnek a szervezetnél segítséget munkahelyi zaklatás miatt.
A munkahelyi zaklatás visszaszorítására indított program már létezik hazánkban, de külön törvény erre vonatkozóan nincs, pedig szükség lenne rá. A mobbing sajátossága, hogy a folyamat előrehaladtával egyre nehezebb kezelni a helyzetet. A pokolból sokszor egyetlen kiút a felmondás. De ezt sokan nem engedhetik meg maguknak, mert ott a család, a gyerek, és sokszor a mobbingnak kitett személy az egyedüli kereső a családban.
A munkáltatók maximálisan kihasználják az egyre növekvő munkanélküliséget és a létbizonytalanságot, ezek nem kismértékben határozzák meg a ma kisemberének sorsát, aki beletörődött abba, hogy azt a munkát kell elvállalni, ami van. Sajnos.
