Valószínűleg Önök is tapasztalták, javában tart a választási kampány. A horvát pártok már a napokban megkezdték körútjaikat, a levelesládák már tele vannak szórólapokkal – ne legyenek senkinek illúzió, ezeket is az adófizetők pénzéből nyomtatták ki…
Hogy miért mondom ezt? Múlt heti jegyzetemmel kapcsolatban az egyik hozzászóló a régi frázist szajkózza: „Az adófizetők pénzén mocskolja egymást a két magyar szervezet (…) szégyellem, hogy magyar vagyok” stb. Azt nagyon sajnálom, hogy az atyafi szégyelli nemzetiségét, de bizony kampány van, és a gondolatok átvitelére a sajtó és egyéb más nyomtatott felület a legalkalmasabb eszköz. Így lehet megismertetni az emberekkel programjainkat, esetleg feltárni egyesek gazságait. Természetesen az, akinek az egyik oldalon vannak kedvencei, a másik kommentárjainak nem örül, ez is teljesen érthető. Gondoljunk csak a Sanader-ügyre! A múlt héten megint vele voltak telel a lapok, talán így akartak a HDZ orra alá borsot törni ellenfelei. Lehet, hogy az úriember ezek után azt is szégyelli, hogy Horvátországban él? Nem valószínű! Higgyék el, meg kell hallgatni mindkét oldalt.
A MESZ egész évben a választások szolgálatába állította hetilapját. A Magyar Naplóban külön melléklet is van, aminek Választások 2011 a címe. Ebben május óta a HMDK-t gyalázzák. Még a „civil”, gyanútlan emberek szájába is olyan szavakat adtak, amivel az említett szervezetet sértegették. Több százszor leírták, hogy a HMDK nem csinál semmit, nem létezik, és különben is, kik azok? Főszerkesztőjét pedig ajnározzák, mert még nem volt bírósági pere, ő pedig ettől felhevülve olyanokat is leír, ami nem méltó a szakmához. Mert a HMDK nem perelt, mint teszi azt a MESZ, hanem egész nyáron gyerektáborokat, ifjúsági továbbképzéseket és sikeres rendezvényeket szervezett, a Képes munkatársai pedig újságíró-találkozókra, továbbképzésekre jártak, és tették a dolgukat. Miközben hétről hétre azt olvashatták, hogy nem csinálnak semmit, és nincsenek sehol! Közben csendben épültek ezen az oldalon is a magyar házak, tájmúzeumok, kultúrotthonok, a Huncro Médiaközpont új irodája és stúdiója, a HMDK rendezvényterme, ahol már több mint százan vehették át magyar állampolgárságukat stb. Ezen idő alatt a Napló a laskói kultúrotthon körüli „botrányokkal” volt tele, ahol a falu polgármestere saját tehetetlenségét is a HMDK-ra akarta hárítani.
Vajon a kedves Napló-olvasó vett-e a kezébe már olyan lapszámot, ahol nem a Képest vagy a HMDK-t próbálták meg éppen besározni, nemegyszer személyeskedő hangnemben? Nem hiszem! És ez bizony nem fair! Ha valakire igaz a vád, hogy az adófizetők pénzét csak saját céljaik elérésére használták fel az elmúlt években, az nem a Képes, a Baranya Rádió magyar nyelvű adása, és nem is a Drávatáj! Ezért engedtessék meg már nekünk, hogy az elkövetkező hetekben legalább saját magunk mellett kampányolhassunk, hogy elmondhassuk a saját véleményünket is, és ha kell, kivédjük az aljas, rágalmazó, lejárató irományokat, mert csak így indulhatunk egyenlő esélyekkel!
És hogy erre miért van szükség? Mivel mélyebbre már aligha lehet süllyedni, mint amilyenre a múlt heti Magyar Napló süllyedt. Úgy használták fel két közismert ember nevét és arcképét saját kampányukhoz, hogy azok nem is tudtak róla. Régebbi interjúkból ollózták össze az oktatásról szóló részt, majd az újságíró, a Napló főszerkesztője megfejelte az egészet azzal, hogy a végére odaírta: ezek után mi sem természetesebb annál, mint hogy a december 4-ei parlamenti választásokon a MESZ jelöltjeire adjuk le voksunkat! Ezzel azt sugallva, hogy mindkét úriember ezen a véleményen van.
Kucsera Bandiról és dr. Lábadi Károlyról van szó, akik nem tudták, mihez adják nevüket. Ezek után akkor okkal kérdőjelezhető meg az összes többi vélemény is, amelyek a Naplóban napvilágot láttak. Vajon őket felhívták? Megkérdezték? Vagy csak úgy, önszorgalomból a főszerkesztő az ő nevükhöz is kreált egy, a számára elfogadható választ!
