Menekült a nemzetközi egyezmények értelmében az, akit saját hazájában faji, vallási, nemzetiségi vagy politikai okok miatt üldöztek, és ezért kényszerült országa elhagyására. Menekülőknek velük szemben azokat nevezik, akik nem személyes üldöztetés, hanem rendkívüli események – háború, polgárháború – következtében keresnek hazájukon kívül, többnyire átmeneti időre, menedéket.
Hogy mennyi menekült és mennyi menekülő is van azok között, akik nap nap után tömegével érkeznek Európába, nem lehet tudni, hisz legtöbbjüknél nincs semmilyen, személyüket igazoló okmány.
Azt sem lehet tudni, hogy mindez népvándorlás vagy népvándoroltatás-e?
Mindenesetre a hétvégén egy újabb áradat érkezett, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint több mint hétezer migránsról van szó, akik miután Macedóniából Dél-Szerbiába jutottak, a regisztráció után folytatták útjukat a magyar határ irányában, ahonnan végső úti céljuk felé, más uniós (elsősorban nyugati) tagországokba indulnak.
A Főbiztosság által kiadott friss jelentés szerint legutóbb a II. világháború idején volt olyan aggasztó a menekülthelyzet, mint napjainkban.
Erre a súlyos, mind több országot érintő problémára viszont már húsz évvel ezelőtt figyelmeztettek a szakértők. Egy 1993-ban megjelent írás szerint „A »vén« Európának nemcsak a saját biztonsági és gazdasági problémáival kell megbirkóznia, de fel kell készülnie egy más kontinensekről érkező (vagy érkezhető) menekülthullám fogadására és kezelésére is.” Ugyanebben a cikkben idézik Hagen Schulze, a Bundeswehr müncheni egyeteme professzorának jóslatát is, aki azt mondja, „olyan népvándorlást fogunk megérni, amilyen még nem volt a világtörténelemben.”
Tehát mindennek voltak már jóval korábban is előjelei, az EU-tagállamok viszont még most sem képesek közösen, összehangoltan cselekedni. Brüsszel a tagországokra hagyta, hogy maguk oldják meg a súlyos problémát. Ezért épít kerítést Magyarország a szerb határra, Franciaország és Ausztria pedig ideiglenesen visszaállította az útlevél-ellenőrzést a határain, de már más országok is keresik a megoldásokat.
Mert tenni kell valamit, hiszen amíg csupán beszélnek róla, folyamatosan érkeznek a túlzsúfolt menekülthajók, vonatok, autóbuszok, és egyre nagyobb számban, de megteltek a befogadó-állomások is, és most már szinte naponta vannak zavargások a befogadóközpontokban is, mert a menekülő és a befogadó türelme is fogytán.
