A zágrábi Liszt Intézetben telt ház előtt zajlott a horvát–magyar történész kerekasztal, amelynek témája az 1790 és 1918 közötti horvát-magyar kapcsolatok volt.
Több mint nyolcszázévnyi közös történelem és perszonáluniós államszövetség: nem véletlen, hogy a horvát–magyar múltban egyszerre találunk példákat szoros szövetségre, közös küzdelmekre, de időnként eltérő célokra és sztereotípiákra is. Ezeknek a kérdéseknek az átbeszélése nemcsak történelmi, hanem jelenkori jelentőséggel is bír.
A zágrábi Liszt Intézetben telt ház előtt zajlott a horvát–magyar történész kerekasztal, amelynek résztvevői Željko Holjevac, az Ivo Pilar Intézet igazgatója, dr. Branko Ostajmer, a Horvát Történeti Intézet tudományos főmunkatársa, Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, valamint Sokcsevits Dénes, az ELTE HTK Történeti Intézet tudományos főmunkatársa voltak. A beszélgetést dr. Mladenovics Anna, a Liszt Intézet igazgatója moderálta.
A több mint két és fél órás eszmecsere során a történészek a horvát és magyar múlt „megosztó” kérdéseit vették górcső alá. Külön hangsúlyt fektettek a perszonálunió sajátosságaira, a közös küzdelmekre és a szomszédsági együttélés kihívásaira. A hallgatóság kitartó figyelme jól jelezte: ezek a kérdések ma is aktuálisak, hiszen a múlt értelmezése hatással van a jelen kapcsolataira is.
A rendezvény egyik legfontosabb üzenete, hogy bár számos esetben hasonlóan látjuk a történelmi múltat, időről időre szükség van arra, hogy az eltérő nézőpontok is teret kapjanak. Elvégre a párbeszéd a kulcsa annak, hogy ne csupán egymás mellett, hanem együtt is tudjunk élni békében Kelet-Közép-Európában.
