Több mint 150 ezer ember vonult végig a horvát szabadság szimbólumává vált város, Vukovár főutcáján november 18-án. A nemzeti gyásznapon minden évben az egész országból látogatók ezrei érkeznek, hogy tisztelegjenek a 32 évvel ezelőtt történt borzalmas eseményeket megélt város előtt.
A címben szereplő mondat Jean Michel Nicolier francia önkéntestől és Vukovár város Ovčarán meggyilkolt védőjétől származik, az ő szavait választották az idei nemzeti gyásznap jelmondatául.
A Horvát Szábor 1999-ben hozott döntést arról, hogy a vukovári áldozatok emléknapját, november 18-át nemzeti gyásznappá, pár éve pedig munkaszüneti nappá nyilvánítja, ezzel is tisztelegve Vukovár, a horvát szabadság szimbóluma előtt. Ezen a napon százezrek emlékeznek meg Vukovár és Škabrnja áldozatairól.
Vukovárt 87 napig ostromolta az egykori Jugoszláv Néphadsereg és a szerb félkatonai erők, a csata 1991. november 18-án a város bevételével ért véget. A honvédő háború egészen 1998. január 15-ig tartott, amikor megindult a horvát Duna menti régió békés reintegrációja.
Az ostrom alatti harcokban 2717 horvát honvédő és civil vesztette életét, a város teljesen elpusztult. Körülbelül 7000 foglyot hurcoltak el szerb koncentrációs táborokba, és körülbelül 22 ezer horvátot és más nemzetiségű lakost űztek el a városból. Gyermekek százai maradtak szülők nélkül, és még ma is 374 név szerepel az akkor és ott eltűnt személyek listáján.
A 32 évvel ezelőtti helytállás előtt tisztelegve idén több mint 150 000-en vonultak végig a hős város főutcáján, és pontosan 18 óra 11 perckor országszerte megkondultak a harangok az áldozatokra emlékeztetve az embereket. Az 5,5 kilométeres menet a vukovári kórháztól – amelynek alagsorában egy háborús emlékmúzeumot rendeztek be – indult és egészen az emléktemetőig haladt.
A megemlékezésen minden évben az ország vezetői is személyesen vesznek részt. Jelen volt többek között Andrej Plenković miniszterelnök, Gordan Jandroković, a horvát szábor elnöke és Zoran Milanović köztársasági elnök is.
Az emlékező tömeg a vukovári emléktemetőben és az ovčarai vesztőhelyen rótta le tiszteletét a több ezer honvéd és civil áldozat előtt, akik életüket adták a horvát szabadságért.
