1972-ben a kopácsi nők futballcsapatot alakítottak. Hatalmas lelkesedéssel kezdték űzni a sportot. Olyan népszerű volt a foci a szebbik nem képviselői között, hogy két csapatot is létrehoztak. Férjeik viszont nem sokáig tudták nélkülözni az edzésre járó asszonyokat, így a női futball Kopácson nem volt hosszú életű.
A labdarúgás többnyire a férfiak sportja, a nők inkább a nézőtérről szurkolnak, így segítik hozzá csapatukat a győzelemhez. De vannak kivételek, a Drávaszögben is volt néhány futballklub, melyek keretei között női csapat is működött.
Amikor Kopácson az asszonyok megunták, hogy csupán a vasárnapi istentiszteletek utáni társalgás jelenti számukra a kikapcsolódást, elhatározták, hogy kipróbálják magukat a fociban.
Szinte mind családanyák voltak, akikre a gyerekek mellett a házi és a kerti munka is várt otthon, így az edzéseket nem volt könnyű elhelyezniük napirendjükben, de egy évre sikerült!
– Az egyik istentisztelet után Troszt Irénke összehívott bennünket, és felvetette a futball ötletét. Azt mondta, mit szólnánk, ha alapítanánk két csapatot, egyikben a kövérek, a másikban a soványak játszanának. Mi pedig támogattuk az ötletét, hatalmas lelkesedéssel kezdtünk edzésekre járni – mondta el lapunknak Molnár Margit, aki szintén édesanya volt már ekkor, de játszott a csapatban.
Lelkesen gyakoroltak a futballpályán, nem szegte kedvüket a fárasztó fizikai munka sem – abban az időben indult be Kopácson a kertészkedés.
Vass Zoltán tanító úr vállalta el az edző szerepét. Ő tanította meg a játékosoknak a passzjáték lényegét, azt, hogy nem kell az összes játékosnak egyszerre a labdára futnia.
A csapat elnöke Troszt Irénke volt, aki a helyi nőszövetséget is vezette.
Kopácson és más településeken is pályára léptek
Többnyire Kopácson játszottak, de néha-néha fociztak falujukon kívül is. Egyszer Pélmonostoron játszottak, de mivel a kisvárosnak nem volt női csapata, itt is egymással mérkőztek meg a kopácsi nők.
Sepsének viszont volt lánycsapata, nagyon szívélyes vendéglátásban részesültek a hegyaljai kis faluban. A sepseieken kívül Dárda ellen is pályára léptek.
Nagyszerű hangulatban teltek az edzések és a meccsek is, és rendkívül látogatottak voltak.
– Kopácson azelőtt a férfi csapat is nagyon jól szerepelt, sokan jártak a meccsekre, de a nők mérkőzésére még többen voltak kíváncsiak. Az egyik meccsre több mint száz autóval érkeztek a nézők. Annyi bevételünk volt, hogy megcsináltathatták belőle a sportosoknak a zuhanyzót a nagykocsmában – tudtuk meg Margit nénitől.
Ami az „összecsapást” illeti, a soványak csapata győzött, amelyben ő is játszott. A játékosokon kívül a bírók szerepét is nők töltötték be. Hatalmas érdeklődés övezte a meccset, egyedül a férjek nem voltak teljesen kibékülve azzal, hogy nélkülözniük kell asszonyaikat az edzések, mérkőzések idejére.
Körülbelül egy évig működtek a csapatok
– Mi is beláttuk, hogy az edzések túl sok időt vesznek el tőlünk. A család mellett ott volt a kerti munka, ami olyan, hogy mindig benne kell lenni, ha az ember azt akarja, hogy gyarapodjon a gazdaság – mondta Margit néni.
Emlékezete szerint a csapat egy évnél nem működött tovább.
Ezenkívül nem nagyon volt más szórakozási lehetőségük a kopácsi asszonyoknak. Egyházi találkozókat tartottak, illetve varródélutánokra jártak. Mindig másnál gyűltek össze, és inkább beszélgetéssel teltek ezek az alkalmak, mint varrással. Varródélutánokat még mindig tartanak a téli időszakban. Margit néni az Alfalusi Vegyes Karban is énekel, ezekkel a tevékenységekkel teszi tartalmasabbá idős napjait.
A foci viszont már csak szép emléke annak, hogy a kopácsi nők egyszer kicsit „föllázadtak” a hétköznapok egyhangúsága ellen.
