Szeptember 25-én az eszéki alsóvárosi zsinagógában mutatták be a Glotta Nyelvi Intézet legújabb kiadványát, amely az MTA 200 (200 éves a Magyar Tudományos Akadémia) program keretében jelent meg. A bemutatott kötet Alfred Fischer: Még csak néhány nap – Egy budapesti napló 1944 című munkája, amelyet Lehocki-Samardžić Anna fordított le magyarra.
A könyvbemutatón a szerző fia, Darko Fischer személyes történeteken keresztül idézte fel édesapja alakját és gondolkodásmódját. A fordító, Lehocki-Samardžić Anna pedig arról beszélt, mekkora kihívást jelentett számára egy többnyelvű, nagy műveltséggel rendelkező eszéki ügyvéd naplójegyzeteit átültetni magyar nyelvre.
– Megtiszteltetés volt számomra, hogy Darko Fischer felkért édesapja naplójának fordítására. Tudtam, milyen nagy feladat előtt állok, hiszen Alfred Fischer egy rendkívül bölcs ember volt, aki a körülötte kialakult őrült világot polaroid pontossággal örökítette meg. Saját meglátásaival kiegészítve nemcsak kordokumentumot, hanem értelmezési keretet is hagyott az utókornak – fogalmazott a fordító. A közönség soraiban ülők személyes reflexiókkal egészítették ki a felidézett történeteket, jelezve, hogy a napló nemcsak a történeti tények, hanem az egyéni sorsok és emlékezet szempontjából is fontos dokumentum.
Egy eszéki ügyvéd tragikus sorsa
A napló szerzője, Fischer Alfred 1904. május 28-án született Eszéken, zsidó kereskedőcsaládban. Bécsben filozófiát, Zágrábban jogot tanult, majd 1927-ben jogtudományi doktorátust szerzett. Eszéken Klein Mosinnal közösen ügyvédi irodát működtetett, és polgári jogi szakértőként publikált. Tagja, majd titkára volt az eszéki Budnost (Éberség) szabadkőműves páholynak. A második világháború vihara őt és családját is elérte. A Független Horvát Állam megalakulása után kilakoltatták otthonukból, letartóztatási listára került, így testvérénél bujkált. 1941-ben Magyarországra menekült, ahová 1943 tavaszán felesége, Margita, két gyermeke, Lelja és Darko, valamint édesanyja is követték. A család hol együtt, hol külön bujkált: előbb Szolnok mellett, jótevőiknél, majd 1944-től Budapesten. Életútja tragikus véget ért: 1945. január 8-án a nyilasok az utcán lőtték agyon.
A most magyarul is megjelent naplójegyzetek egyszerre szólnak a múlt borzalmairól és az egyéni tisztánlátásról. Fischer Alfred írása a 20. századi történelem egyik legsötétebb időszakába enged betekintést, miközben emberi tartásról és intellektuális bátorságról tesz tanúbizonyságot. A Glotta Nyelvi Intézet új kiadványa nemcsak történeti dokumentum, hanem párbeszédre hív a jelen olvasóival is – hogyan értelmezzük a múlt eseményeit, és mit tanulhatunk belőlük ma.
