Évente többmilliós károkat okoznak a vandálok. Egyre több híradás szól arról, hogy fiatalok autókat rongáltak meg, tömegközlekedési eszközöket tettek tönkre, játszóterek, parkok berendezéseit verték szét. Sajnos környezetünkben is egyre több ilyen eset fordul elő. Szilveszterkor például a várdaróci ifjúsági teremben okoztak több száz kúnás kárt az elkövetők.
Számomra megmagyarázhatatlan, hogy a fene nagy jókedv és az alkohol egyeseket arra késztet, romboljanak, törjenek, zúzzanak mindent, ami az útjukba kerül. Vagyis hogy szándékosan okozzanak károkat a közösségnek, más embereknek. Egy véletlenül okozott kár még megbocsátható, de a szándékos rombolás megbocsáthatatlan.
Elgondolkodtató, hogy valaki(k) mekkora erőfeszítésére van szükség ahhoz, hogy több száz kilós kukák dőljenek föl, vagy hogy milliónyi darabra törjön öt rekesznyi sörösüveg. Vajon mi készteti őket arra, hogy ezt tegyék? Valóban igaz volna az az állítás, hogy az ember önmagában értelmes lény, de tömeg tagjaként bármire képes? Bizonyára így van, hiszen a vandalizmus „tömegjelenség”, amikor is a labilis identitású fiatalok a társak előtt szeretnék bizonyítani vagányságukat, erejüket fitogtatva.
A szakemberek szerint egyre rosszabb a helyzet, egyre agresszívebbek a fiatalok. Szerintük a mai gyerekek nem tudják megbecsülni azt, amijük van. Már az óvodásoknak van mobiltelefonjuk, a szülők mindennel elhalmozzák őket, így nem képesek megbecsülni az értékeket.
A várdaróci vandalizmus az internetre is fölkerült, nagyon sokan kommentálták az esetet, és nagy közfelháborodást keltett. Sajnos nem ez az első ilyen eset errefelé. A vandál fiatalok között vannan olyanok is, akiknek a neve már korábbi randalírozások kapcsán is fölmerült. Ez azért fordulhat elő, mert az elkövetők a legtöbbször megússzák büntetés nélkül. Kár.
{fcomments}
