A beregszászi Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokház adott otthont március 22-23-án a Tavaszi kézműves képzésnek. A tanfolyamot a Hagyományok Háza Hálózat-Kárpátalja szervezte és támogatta. A két nap tapasztalatait Kocsis-Pintér Borbála faragótakács-pedagógus, népi szőnyegszövő foglalja össze.
„A hagyományteremtő jelleggel megtartott képzésre – mintegy tíz településről – húsz fő jelentkezett. Foglalkozásvezetőként, kézműves-pedagógusként vettem részt a tanfolyamon. A jelenlévők pedagógusok, intézményvezetők, általános iskolában, líceumban tanító tanárok, óvodapedagógusok voltak, így ’egy nyelven’ beszélhettünk. Gondosan építettük fel az együttlétet, s öt technikát tanultunk a két nap során. Egyrészt karmantyúfán, kiskereken dolgoztunk, másrészt szádfán különböző szalagokat szőttünk, s mindehhez módszertani útmutatást is nyújtottam. Foglalkozástervet készítettem, megfogalmaztam a különböző fogásokat, a szövés menetét képekkel illusztráltam, s kitértünk a kárpátaljai foglalkozások tapasztalataira is. Hagyományos kiseszközökkel tartottam a képzést, mivel eszközkészítő is vagyok. Mindent úgy válogattam össze, hogy a helyszínen, például kartonpapírból, a fogásokat a legegyszerűbben tudják megvalósítani.
Szívélyesen fogadtak, mindenki lelkes volt. A csapat teljesen összeforrott a rövid idő alatt is. Együtt étkeztünk, a napi betervezett munka után is visszamentünk, dolgoztunk és beszélgettünk igen későig.
Az együttlétből magam is számos tapasztalatot szűrtem le. Személyes tanulságom, hogy nem voltam tisztában például azzal, hogy Kárpátalján nem használják a karmantyúfát, így legközelebbi találkozásunkra körültekintőbben kell felkészülnöm. Viszont – ebből fakadóan – hasznos volt, hogy megmutathattam az egybegyűlteknek ezt a hengeralakú eszközt.
A jövő is szóba került, megbeszéltük, hogy folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Szakirodalmat küldök, tankönyveket szkennelek be nekik; a folytatást természetesen a kinti körülmények is befolyásolják.
A munka mellett számos emberi momentumnak is tanúja lehettem. Az ismert helyzet miatt a jelenlevők megosztották velem a tanintézetek jelenlegi működését, az alapanyagok hiányát, kétségeiket. Boldog vagyok, hogy e szorongatott helyzetben elvonhattam figyelmüket a mindennapok gondjairól, s mosolyt csalhattam az egybegyűltek arcára.”
A kezdeményezés nyáron táborral folytatódik.
