A koronavírus-járvány miatt a HMDK Kopácsra tervezett központi ünnepsége elmaradt, 48-as emlékhelyeinket viszont megkoszorúztuk Csúzán, Vörösmarton, Stazán, Zágrábban, Harasztiban, Nagygordonyán és Eszéken is.
Legszebb nemzeti ünnepünk március 15-e. A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK) központi ünnepségének idei helyszíne Kopács lett volna, de a koronavírus-járvány miatt nem tartottuk meg az alkalmi műsort.
A koszorúzások viszont nem maradtak el. A csúzai megemlékezésre szombaton került sor. Az ünnepi menet a kultúrotthonból indult a falu református temetőjébe, Ács Gedeon felújított síremlékéhez. A megemlékezést az újbezdáni kultúregyesület népdalköre és zenekara nyitotta meg. Pinkert Ilona verset mondott, Varga György, Csúza lelkipásztora pedig a 48-as eszmékről beszélt nagy elődje sírjánál, ahol az ünnepség résztvevői főhajtással és koszorúzással fejezték ki tiszteletüket.
– Ács Gedeon és Béni Izsák Ferenc személye széles körben talán nem annyira ismert, mi viszont hősként tiszteljük őket, ők a mi 48-as hőseink, ezért idén is, noha a körülmények miatt szűkebb keretek között, de megemlékeztünk róluk – nyilatkozta lapunknak Jankovics Róbert parlamenti képviselőnk, a HMDK elnöke.
A következő állomás a Kossuth-dombormű volt a csúzai kultúrotthonban. Itt Andócsi János, a HMDK alelnöke beszélt, elmondta, hogy a Kossuth-domborművet nem lehet önmagában szemlélni, igazi értékét története, hányattatott sorsa jelenti. Első helye a faluközpontban fölállított obeliszken volt, melyet Trianon után a szerb megszállók leromboltak, a domborművet viszont sikerült megmenteni. 1991-ben a kultúrotthon emeleti termében avatták újra. A dombormű előtt azóta minden évben – az ún. Szerb Krajina rossz emlékű éveiben titokban – lerójuk tiszteletünket.
– Az idei megemlékezés kissé „viharfelhős”, a koronavírus kapcsán megemlíteném, hogy a forradalom éveiben is járványokkal volt kénytelen szembenézni az akkori magyar társadalom – mondta Andócsi János, hozzátéve, saját bőrünkön tapasztalhatjuk, milyen az, amikor társadalmi szinten veszítjük el a biztonságérzetünket.
A dombormű előtt is koszorúkat helyeztek el a résztvevők, köztük Jankovics Róbert parlamenti képviselőnk, Gárdos Béla eszéki magyar konzul, Matijević Olivér, a HMDK ügyvezető elnöke, Pálinkás Krisztián, a Horvátországi Magyar Pedagógusok Fóruma irodavezetője, az eszéki, pélmonostori, valamint csúzai egyesületeink képviselői.
Koszorúzás Béni Izsák sírjánál
A csúzai megemlékezések előtt Vörösmarton is koszorúztak, Béni Izsák Ferenc sírjánál. Itt Hordósi Dániel önkormányzati képviselő beszélt Béni Izsákról, aki olyannyira fontosnak tartotta szabadságharcunkat és a negyvennyolcas hagyományt, hogy elzarándokolt annak vezetőjéhez, a Turinban (Torino) élő Kossuth Lajoshoz.
– Nem feledkezhetünk meg annak a nagyszerű korszaknak az egyszerűbb embereiről, akik maguk is kivették részüket a harcokból vagy ébren tartották a forradalom szellemét. Ilyen ember volt Béni Izsák Ferenc is, aki meglátogatta Kossuthot az emigrációban, jóféle vörösmarti bort vitt neki, és a kormányzó üzenetét hozta vissza Vörösmartra – mondta beszédében Hordósi Dániel.
A koszorúzás itt a magyar himnusz közös eléneklésével ért véget.
Stazán és Zágrábban is fejet hajtottunk
A HMDK bellyei központjának a munkatársai, valamint szerkesztőségünk tagjai múlt pénteken Stazára és Zágrábba is ellátogattak, hogy emlékezzenek ottani emlékhelyeink előtt.
Stazán született Damjanich János szerb származású magyar honvédtábornok. Tiszteletére 2012-ben állított emléktáblát a HMDK magyarországi támogatással. Az emlékművet minden évben megkoszorúzzuk. Egy stazai nemzettársunk, Kis Árpád, Sziszek-Moslavina megye egykori magyar kisebbségi képviselője a helyszínen lapunknak nyilatkozva elmondta, egyre nehezebb a magyarságot megtartani azon a vidéken, jelenleg mintegy harmincan vannak, és főként az idősebb korosztályokhoz tartoznak.
Staza után a horvát főváros volt a következő állomás, ahol Petőfi Sándor emléktábláját koszorúztuk meg Jankovics Róbert parlamenti képviselőnkkel, Magyar József zágrábi magyar nagykövettel, valamint az Ady Endre Magyar Kultúrkör néhány tagjával közösen. A Petőfi-emléktáblát az Ady Kör és a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége Zágrábi Egyesületének kezdeményezésére, a Horvát–Magyar Társaság támogatásával Budapest főváros adományozta Zágrábnak 1996-ban (a költőt 1840-41-ben hónapokig a zágrábi katonai kórházban ápolták).
Harasztiban megkoszorúzták a Petőfi-szobrot
A szlavóniai Harasztiban 2014-ben avatták fel Petőfi Sándor első horvátországi mellszobrát, melyet közadakozásból állítottak, és amely Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész alkotása. Március 15-e alkalmából a Lacházi járás magyar kisebbségi önkormányzata szervezett koszorúzást a mellszobornál. Az eseményen részt vettek többek közt a Dózsa György Magyar Kultúregyesület tagjai és a haraszti hittancsoportosok, a járási magyar kisebbségi önkormányzat nevében Csiszár Norbert, a testület elnöke koszorúzott.
Nagygordonya sem maradhatott ki
A Belovár-Bilogora megyei Nagygordonyán is koszorúztak az ottani magyarok, másik vértanúnk, Knezić Károly emléktáblájánál. A nagygordonyai születésű Knezić az 1848. március 15-ei forradalmat követően felajánlotta szolgálatát a magyar seregnek. Katonai sikereinek köszönhetően a honvéd vezérőrnagy tábornoki rangig vitte, részt vett a tápióbicskei, a komáromi, a szolnoki, a peredi és a budai csatában is. Világosnál tette le a fegyvert, az aradi börtönbe került, ahol osztrák felségárulásért kötél általi halálra ítélték.
A megemlékezést a Nagygordonyai járási magyar kisebbségi önkormányzat szervezte.
Eszéken Antal Mihály érdemeit méltatták
Az eszék-rétfalusi Népkör Magyar Kultúregyesület hétfőn koszorúzott Antal Mihály rétfalusi származású korabeli országgyűlési képviselő emléktáblájánál. Koszorút helyezett el többek között Jankovics Róbert parlamenti képviselőnk, Gárdos Béla eszéki magyar főkonzul, dr. Szántó Tibor, Eszék város magyar kisebbségi önkormányzatának a vezetője, valamint Matijević Olivér és Munk Erik, az Eszék-Baranya megyei magyar kisebbségi önkormányzat elnöke, illetve alelnöke is.
A koszorúzáson elhangzott, Antal Mihály többször is figyelemre méltó tartalommal szólt hozzá az első népképviseleti országgyűlésben a vitákhoz – amelyre már nem Pozsonyban, hanem Pesten került sor -, a hadsereg magyar lábra állításának fontosságát hangoztatta, és igennel szavazott az újoncozási törvényben.
